Világunk nyomorúsága és nagysága: nem igazságokat kínál, hanem szereteteket.

A moziban az orani nőcske forró könnyeket hullat a főhős balsorsán. Férje könyörögve kéri, hagyja már abba. Zokogva-csukladozva mondja a feleség: "De hát miért ne használjam ki ezt a jó alkalmat?"

Javaslom, hogy fordítsuk meg a klasszikus képletet, és a munka legyen a munkátlanság gyümölcse. A vasárnap összetákolt hordócskában megvan a munka méltósága. A munka itt játék, s a technikának alávetett játék felér a műremekkel, az alkotással.

Az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy azt siratja, azt áhítja, ami megalázza.

Nem valljuk be, ha hazugok vagyunk, hiúk, irigyek. Mindig a másik ember a hazug, a hiú. És különben is, ha az ember a dühkitöréseit bevallja, ezzel elkerüli, hogy a többi hibájáról kelljen szólnia. Aki maga jószántából vádolja magát, annak a hibáit nem firtatjuk, nem igaz?

Vannak hibák, amiket soha nem vall be az ember. Csak azokat vallja be, amelyek beismerése semmibe se kerül. Persze a hamis alázatosság hangján.

Ugyanarról nem ugyanúgy gondolkozunk reggel vagy este. De hol rejtőzik az igazság, az éjszaka gondolataiban vagy a déli észjárásban? Két válasz, két emberfajta.

Férj, a feleség és a haverok. A férjnek vannak jó tulajdonságai, szeret csillogni. A feleség hallgatag, de rövid, száraz mondataival lerombolja a hatást, amit drága hitvese kelt. Ezzel felsőbbrendűségét jelzi. A férj uralkodik magán, de szenved a megaláztatástól, így csírázik ki a gyűlölet.

A gondolat akkor vonz, ha van sava-borsa, ha eredeti, új és felületes.

A magány és az elszigeteltség (a kettő nem ugyanaz) hatására a végén gonosz és pletykás lesz az ember. De minden pillanatban gátat kell vetni önmagunkban a gonoszságnak és a rágalomnak.

- Sok olyan "vonzó" férfit ismer, aki visszautasítaná egy csinos nő felkínálkozását? Halvérű az ilyen.
- Maga halvérűségnek hívja a komoly érzelem hiányát.
- Pontosan. (Legalábbis abban az értelemben, amelyben maga "komolynak" gondolja.)

Az a férfi, akinek érzéke van a játékhoz, mindig boldog a nők társaságában. A nő a közönsége.

Nincs időnk rá, hogy önmagunk legyünk. Csak arra szakítunk időt, hogy boldogok legyünk.

A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkozik politikával. Ez áll mindenre. De most új embert kell teremtenünk önmagunkban. Most az kell, hogy a cselekvés emberei eszményekben hívő emberek is legyenek.

Természetes, hogy egy keveset adnunk kell az életünkből, hogy ne veszítsük el teljesen. Hat vagy nyolc órát naponta, hogy ne forduljunk fel az éhségtől. S végül is mindez hasznára válik annak, aki hasznot akar húzni.