Nem valljuk be, ha hazugok vagyunk, hiúk, irigyek. Mindig a másik ember a hazug, a hiú. És különben is, ha az ember a dühkitöréseit bevallja, ezzel elkerüli, hogy a többi hibájáról kelljen szólnia. Aki maga jószántából vádolja magát, annak a hibáit nem firtatjuk, nem igaz?