A reggelek nem olyan fényesek, látom magam a tükörben és úgy nézek ki mint egy harmonika!
Az vagyok aki vagyok, és nem félek attól aki vagyok, vagy hogy kinek látnak az emberek!
Ha a Playboy felhívna, határozottan nemet mondanék!
Amikor egészen magasra jutott, csak akkor látta, milyen mélyre süllyedt.
Egy olyan szerepjátékban, mint az önismereti tréning, joguk van a szereplőknek hazudozni egymásnak. Mindenki felvesz egy szerepet, és azt játssza, megismerte önmagát. Ezzel az erővel eljátszhatjuk azt is, hogy te királylány vagy, én meg asztronauta.
Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat, vagy legalábbis abban a tudatban élni, hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre, hogy átvergődjön az élet akadályain.
A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él.
Nem a múlt történései hozzák létre a jelen szenvedését, hanem az, ahogyan hagyjuk, hogy a múlt eseményei meghatározzák, hogyan lássuk és éljük meg saját magunkat a jelenben.
Az íróasztalod tükör, amely megmutatja belső énedet.
Egy napon megérted régmúlt tetteid, s nevetni fogsz.
Ha az életviteled ellentmond az intellektuális meggyőződésednek, az a meggyőződésedet érvényteleníti, nem az életviteledet.
A tévedés elismerése már egymagára féljavulás.
Ha az ember úgy őrül meg, hogy nem tudja, hogy ő hülye, akkor az nem szenvedés.
ÉN az egyéni koordinátarendszer közepe. Nullával jelölendő.
Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.