Egy olyan szerepjátékban, mint az önismereti tréning, joguk van a szereplőknek hazudozni egymásnak. Mindenki felvesz egy szerepet, és azt játssza, megismerte önmagát. Ezzel az erővel eljátszhatjuk azt is, hogy te királylány vagy, én meg asztronauta.
Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat, vagy legalábbis abban a tudatban élni, hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre, hogy átvergődjön az élet akadályain.
A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él.
Nem a múlt történései hozzák létre a jelen szenvedését, hanem az, ahogyan hagyjuk, hogy a múlt eseményei meghatározzák, hogyan lássuk és éljük meg saját magunkat a jelenben.
