Szakítani ezzel az üres szívvel - elvetni mindent, ami kiszárítja. Ha másutt vannak az éltető vizek, miért maradnék?

Minden elrendeződik: ez egyszerű s nyilvánvaló. De közbejön az emberi szenvedés, ami mindent megváltoztat.

A bölcs ember elől nem rejt titkokat a világ; mi szüksége van rá, hogy az örökkévalóságban tévelyegjen?

Fizetni kell, be kell mocskolnunk magunkat az alávaló emberi szenvedéssel. A fájdalom piszkos, visszataszító és ragacsos világával.

Mi kormányozza a szívet? A szerelem? Mi sem bizonytalanabb. Azt lehet tudni, milyen szenvedni a szerelemtől, de azt nem, mi a szerelem. Most megfosztottság, megbánás, üres kéz. Szárnyaszegett lettem; a szorongás maradt nekem. Pokol, ahol minden a mennyre emlékeztet. Mégis pokol. Ami ürességet támaszt bennem, azt életnek hívom és szerelemnek. Kezdet, erőszak, szakítás, világa hunyt, megszakadt szív, sós ízű könny, sós ízű szerelem.

Van valami az emberben, ami erősebb annál, mint amit létrehoz.

Tudatosan vagy tudattalanul a nők mindig a becsületérzésre, az adott szó kötelezettségére hivatkoznak, amire oly kényesek a férfiak.

Minden bevégeztetett? Rendben van, akkor kezdjünk el élni!

Az ember nagyságához tartozik az is, ha érződik, ami megalázza.

Az ember célja egyedül önmaga. Amit a többi ember javára kísérel meg, kudarccal végződik. S ha mégis meg akarjuk kísérelni, ajánlatos kellő megvetéssel tenni. Visszavonulni teljesen és saját játékunkat játszani.

Nőknek szóló regény: egyetlen téma: az őszinteség.

Halálom előtt negyedórával még életben voltam. Ez elég volt a dicsőségemhez. De e dicsőségnek már vége. Igazi bölcsességem az, hogy tudom, negyedórával a halálom után már nem leszek életben.

Mindig hamis az ítélet, amikor az igazság nem az érvelés fényében jelenik meg, hanem az élő valóságban ölt testet.

Egyetlen elkerülhetetlen sors van, a halál, a halálon kívül semmi nem elkerülhetetlen. Az idő terében, mely a születéstől a halálig terjed, semmi nem megállapodott: változtatni lehet mindenen, még a háborút is meg lehet állítani, sőt meg lehet őrizni a békét, ha eléggé akarjuk és sokáig akarjuk.

Megdöbbentő látni, milyen könnyen mállik szét az emberek méltósága. Ha belegondolunk, ez természetes, hiszen a szóban forgó méltóságot csak szüntelen erőfeszítéssel tudták megőrizni, valódi természetük ellenében.