Azért lettünk, hogy alkossunk, szeressünk, nyerjünk, azért lettünk hát, hogy békében éljünk. Ám a háború megtanít rá, hogy mindent elveszítsünk, s hogy azok legyünk, akik nem voltunk.
A gondolkodó ember általában azzal tölti az idejét, hogy a dolgokról kialakított képet az új tényekhez igazítja, amelyek meghazudtolják.
Vannak, akik arra lettek teremtve, hogy szeressenek, mások meg arra, hogy éljenek.
Szívesen meghalok érte... de azt a világért se kérje, hogy éljek.
Az a szerelem, amely nem viseli el, hogy szembesítsék a valósággal, nem szerelem. Így aztán a nemes lelkek kiváltsága a képtelenség a szerelemre.
Ha az író meghal, eltúlozzák művei jelentőségét, s ugyanígy, ha az egyén meghal, felértékelődik az a hely, amelyet elfoglalt körünkben. A múlt így a halálból áll össze, ez népesíti be az illúziókat.
Nekem pihenés, ha két végéről égetem a gyertyát. Nemcsak az öröm éget. Hanem a szakadatlan munka, a szakadatlan házasság vagy a szakadatlan vágy.
A reményt kiiktatni azt jelenti, hogy a testbe szorítom vissza a gondolatot. A test sorsa az elrothadás.
A gondolat mindig előre jár. Túlságosan is messzire lát, messzebb, mint a test, mely a jelenben van.
A tiszta szerelem halott szerelem, ha a szerelem a szerelmi életet is jelenti, egy bizonyos élet megteremtését - egy állandó vonatkozás van ebben az életben és csak abban kell egyezségre jutni, ami ezen kívül esik.
Nem olyan érzéseket érzünk, amelyek megváltoztatnak minket, hanem olyanokat, amelyek a megváltozás gondolatát sugallják. A szerelem így nem az önzéstől tisztít meg bennünket, hanem egy távoli hazát sejtet, villant fel, ahol ennek az önzésnek már nincs jussa.
Az egyedüli lehetséges szabadság a halállal szembeni szabadság. Az az igazán szabad ember, aki a halált olyannak fogadja el, mint amilyen, egyszersmind a következményeit is elfogadja - vagyis az élet hagyományos értékeinek felforgatását.
Minden szenvedésben van valami lealacsonyító. Ne hagyjuk, hogy ürességbe sodródjunk. Igyekezzünk legyőzni és "kitölteni". Ne vesztegessük az időt!
Az ember különös hivalkodása, mely azt engedi és akarja elhitetni, hogy valami igazságra vágyik, pedig csak szeretetet kér a világtól.
Nehezen értjük meg, hogy kiválóbbak lehetünk sok mindennél, de ez nem jelenti azt, hogy kiválóak vagyunk.