A férfiak gyerekek, akik kétségbeesésüket, a szerelemtől való félelmüket a haragjukkal palástolják, lelkük ürességét leplezendő pedig kastélyokat és templomokat építenek. Történetekbe kapaszkodnak, zászlóként lengetik őket maguk előtt; mindegyikük azonosul egy történettel, hogy kötődhessen ahhoz a tömeghez, amelyik azt szintén a sajátjának érzi. Azzal hódítják meg őket, hogy csatákról, királyokról, elefántokról és csodálatos teremtményekről mesélnek nekik; hogy a haláluk után rájuk váró boldogságról beszélnek nekik, meg a születésüket megelőző nagy fényességről, a körülöttük sürgő-forgó angyalokról, az őket fenyegető démonokról és a szerelemről, a feledés és a kielégültség ígéretét magában hordozó szerelemről. Mesélj nekik mindezekről, és szeretni fognak; úgy tisztelnek majd, mint egy istent.
A férfiak meghódítják a Holdat, de nem érdekli őket egy dobogó emberi szív.
Azok a férfiak, akik azt gondolják, hogy egy nő múltbéli szerelmei csökkentik az iránta érzett szerelmüket, jellemzően ostobák és gyengék.
A nő és a férfi terhesség alatti munkamegosztásának lényege, hogy a nőt mindenki biztatja, a férfit pedig mindenki fenyegeti. A nőnek például senki sem mondja gúnyosan, hogy meghízott, vagy kárörvendően, hogy "na, majd megtudod, mi a fáradtság, mert soha többé nem fogsz aludni!", de a férfinak igen, aminek hátterében nyilván az van, hogy ezért az egészért mi vagyunk a hibásak, mi okoztuk, tehát legalább szavakban jól meg kell büntetni bennünket.
A nők ne őrizzenek monopóliumokat, és tanítsák meg a férfiakat mindenre, ami a gyerek ellátásához kell, a férfiak pedig tanulják meg és végezzék el. Amikor pedig megtették, akkor ne várjanak és ne kapjanak érte köszönetet. Mert nem a nők helyett és néha, hanem velük és mindig vagyunk szülők.
Ha levetkőzzük nemünkre jellemző pozitív vonásainkat - legbecsesebb emberi vonásainkból vetkőzünk ki.
A természet a szenvedések elviselésére a férfinak erőt adott, a nőnek türelmet, s hol az erő már összeroskad, ott a türelem átsegit.
A férfi csak annyira tud férfi lenni, amennyire a mellette lévő nő nő. Ez fordítva is igaz.
A gazdag férfiak egészen mások. Ők a legjobban a pénzt szeretik ezen a világon, és mindent ennek rendelnek alá. A nő nem is a második helyen van, sőt, még a gyerekeik sincsenek a második helyen. Az ő világukban minden a pénz miatt van, minden a pénzt szolgálja, minden egyes dolog arra épül, és minden egyes ember vagy tárgy emiatt van jelen. Ha valami vagy valaki feleslegessé válik, netalán hátráltatni is kezdi őket, akkor megszabadulnak tőle. Ezért cserélgetik a feleségeiket is. Egy idősödő, megunt feleség már nem szolgálja jól a gazdag férfit.
A megfelelő asszony megtalálása civilizációnk egyik legnehezebb feladata. És mindannyiunknak teljesen egyedül kell megbirkóznia vele.
Egyedül jövünk a világra, és egyedül halunk meg. Ám ahhoz a magányhoz képest, amit akkor érzünk, amikor először állunk egy szép nő előtt, a születés és a halál kifejezetten népes társasági eseménynek számít.
Aki sok asszonyt szeretett, nem ismeri a szerelmet - önmagát szerette és kereste.
A testileg legmegerőltetőbb sportokban a világ első száz férfijának bármelyike legyőzné az első száz nő bármelyikét.
Egy nőnek, ha elbukott, nincsen jövője: egy férfinak, ha magasra jutott, nincsen múltja.
Idétlen hülye gyerekekkel egyetlen jó kiscsaj sem áll le. Nem muszáj iszonyat menőnek lenni, az sajnos nekem sem jön össze mindig, de azért kell egy kis vagányság.