Sokszor azt hittem, hogy a szemén át belelátok a lelkébe, s egyszer az is eszembe jutott, hogy én leszek az első ember, aki látta valakinek a lelkét. Szép lett volna, ha sikerül. De most már ismerem a szemét. Szelíden barna, jóakaratú is, ahogy azelőtt éreztem, de már nem hiszek benne, hogy a szemén át megláthatnám a lelkét. A tükör üvegén sem lehet átlátni. Ezüstréteg fedi hátul, s aki belenéz, csak önmagát láthatja meg...

Csak azzal törődnek sokat az emberek, aki más, mint ők.

Nem azért élek, hogy arra ügyeljek, miként vélekednek rólam!

Még mindig jobb, ha magamtól mondok le valamiről, mint ha kénytelen vagyok lemondani...

Tudod, szörnyű látni, amikor ugyanolyan fiatal kínlódik a halállal, mint az orvos maga.

Nem az én érdemem, amit apám csinált.

Egyszerre úgy érezte, képtelen hazamenni, képtelen rá, hogy egyedül legyen a boltíves szobában, és álmatlanul feküdjön az ágyban. Beszélnie kell valakivel, akárkivel és akármiről, agyonütni az időt addig, amíg úgy nem érzi, hogy állva elalszik.

Nincs szebb, mint jót látni, és érezni, hogy azonos vagyok ezzel a jóval, része vagyok, alkotó eleme, s minden, ami körülöttem lüktet, ami hozzám tartozik.

Szeretni így is lehet. Tudni, hogy értelmetlen, mégis ápolgatni a kedves sajdulásokat, amiket mindig fel kell fedeznie, valahányszor meglátja, valahányszor eszébe jut.

Szereted, és ez ellen nem tehetsz semmit. Semmit! Se az eszeddel; se az akaratoddal. De nem is akarsz tenni ellene. Pontosan tudod, hogy ez a szerelem nem olyan érzés, ami ész-okoktól vagy elhatározásoktól függ. Ez az érzés öntörvényszerű vonzódásból, emlékek sokaságából ötvöződött össze, és nem te uralkodol rajta, hanem te vagy alárendelve neki.

Aki nem tud újrakezdeni - meghalt. Ha a fa nem tud az évgyűrűk mellé újat növeszteni - vége az életének...

És most már ne visszafele nézz, arra, ahonnan jöttél, hanem arrafelé, amerre menni akarsz - tovább.

Egészséges, elhasználatlan idegek kellenek ahhoz, hogy valaki képes legyen leplezni érzelmeit.

Valamennyi asszonyban ott munkál a vágy, hogy gondoskodjék valakiről.

Olyan aranyos vagy, mintha ketten lennél.