A világ nem olyan, amilyennek látni szeretnénk, és nem is fog megváltozni a kedvünkért. A legokosabb, amit tehetünk, hogy nem méltatlankodunk, ha az emberek nem egészen úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük.

Az vagy, aki vagy, és ez ellen nem tehetsz semmit. Se te, se mások.

Akkor lesz boldog a gyerek, ha szereted, és ebbe beletartozik, hogy azt is szereted benne, amiben más, mint te.

Ami új, nem elfogadni - a legcsúnyább felnőtt tulajdonság. A gyerek mindent elfogad, minden újra fogékony, minden érdekli, mindent meg tud tanulni.

Minden réten
virágok és tövisek nőnek
harmóniában.

Amíg magad is tele vagy hibákkal, sajnos elnézésre vagy kötelezve mások gyengeségei iránt.

A múltat képtelenség teljesen lezárni. Legfeljebb elfogadni lehet.

Az életben egy dolog az igazán fontos. Arról van szó, hogy a világgal egy meghitt/intim kapcsolatot alakítsunk ki.

Amikor valakire azt mondjuk, hogy "más", "kevesebb", "közülük való" vagy "különb náluk", az a címkézés a megfelelő feltételek mellett rövid úton nagy pusztításhoz vezet.

Az abnormalitás elfogadása nem teremt normalitást.

Magukkal és másokkal megférő népek
a jég hátán is
gazdagon élnek.
Erőszakos hatalmak
a föld ingyen gyümölcsei közt is
éhezve, rettegve nyomorognak.

Az ember, még ha tinédzser is, mégiscsak azokkal van szívesen, akik megértik, és akik ugyanúgy gondolkodnak a világról. Persze az se várható el, hogy teljesen pontosan ugyanazt gondolja mindenről az ember.

Az ember akkor felnőtt, amikor már nem kér kegyelmet.

Soha nem szabad beletörődni abba, ami nem jó. Soha!

Az egészséges kapcsolat alapja az odafigyelés és a visszafogott ítélkezés.