A férfiak meghódítják a Holdat, de nem érdekli őket egy dobogó emberi szív.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Az arcomat bár
bohócnak festettem ki,
szemem elárult.

Ha elég messzire futsz önmagadba, olyan érzésekbe futsz bele, amelyekről sosem gondoltad, hogy megvannak benned.

A múlt a jelenben van, benne ismétlődik, csuklik, és figyelmeztet mindarra, ami nincs többé. Elővérzik az utcákból és a padokból, dalokból, vezetéknevekből, arcokból és könyvborítókból. Néha egyetlen fa vagy naplemente látványa is olyan erővel képes hatni ránk, mint az összes valaha látott fa és naplemente. És nincs menekvés, mert nincs élet, amelyben ne lenne könyv, fa vagy naplemente.

Gazdag szív nélkül a legdúsabb is nyomorult koldus.

A szeretet melegít, és a szíved majd kiugrik tőle. De a gyűlölet! Az épp az ellenkezője, fojtogat.

Az állat, amelyik elejti a zsákmányát, nem gyűlöl, csak az éhségét akarja csillapítani. Az ember, aki megsebesít egy másikat, akaratlanul is enged a benne lángoló gyűlöletnek.

Érezni bármit egy férfi iránt még mindig jobb, mint teljesen közömbösnek lenni.

A vészhelyzetek túléléséhez gyakran arra van szükség, hogy kizárjuk az érzéseinket, és egyszerűen csak cselekedjünk.

Az érzelmeink pontosan elárulják, mire van szükségünk, ha odafigyelünk rájuk, és iránytűként használjuk őket.

Az érzések változnak. A barátokból szerelmesek lehetnek, az ellenségekből pedig barátok, és fordítva is történhet. Szerinted minden fekete vagy fehér. Még jó, hogy nincs igazad, különben nagyon unalmas hely lenne ez a világ.

Igazán sírni, örülni csak nótaszó mellett tudunk.

Nem az a kérdés, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem az, hogy miféle szélsőséget képviselünk. A szeretetben leszünk szélsőségesek, vagy a gyűlöletben.

A kulcsfontosságú pillanatokban nincs gondolkodás. Csak érzés.