Minden az elméden múlik. Ha nem hiszed el, hogy képes vagy valamire, akkor nem is leszel képes rá.
Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.
Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá.
Nem mindig érzi igazi lehetőségnek az ember a lehetőségeit.
A leghatékonyabban úgy lehet megtenni valamit, ha megtesszük.
Az edzőnek egy kicsit pszichológusnak is kell lennie. Egyiket a keményebb szóval lehet belátásra bírni, míg a másiknak simogatás kell, hogy kihozza magából azt, amit tud.
Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyél végbe, két dologra lesz szükséged: egy tervre és túl kevés időre.
Ne hagyjátok, hogy bárki is azt mondja nektek, nem érhettek el bármit, amibe beleadjátok a szíveteket!
Nem a kő súlya az, ami számít. Hanem az ok, amiért felemeled.
Magunk vagyunk a szerencsénk kovácsai, ha örömteljesen ragadjuk meg a dolgokat.
Láss a dolgodhoz, s a baj máris enyhülni kezd.
Tovább kell mennünk az úton... akkor is, ha fáradtak vagyunk, akkor is, ha kedvetlenül kelünk fel már reggel, akkor is, ha legszívesebben kifutnánk ebből a világból, mert úgy érezzük, elegünk van mindenből. Ha torkig vagyunk azzal, hogy mindig mindenért meg kell küzdenünk, ha nemes szándékaink fordítva sülnek el... mennünk kell, mert nem tehetünk mást. Mert úton vagyunk. Mert tudjuk, csak az a megoldás, hogy haladunk. Még pillanatnyi reményvesztettségünkben is tudjuk, vándorlásunknak van értelme és célja.
Vannak az emberi életben helyzetek, idők és körülmények, melyeket okosan kell kézen fogni és használni, mivel bennük, mint valamely magtokban, a jövendő gyümölcsnek csírái fekszenek elzárva. Ha azokat vagy a könnyelműség használatlanul elsuhanni hagyja, vagy a durvaság lábaival tapossa, elmúlnak tőlünk minden nyom nélkül, és a legszívesebb bánkódás sem hívhatja többé vissza őket.
Rengetegen tudjátok, hogy mi lenne a megoldás kulcsa, mégsem tesztek semmit sem.
A legtöbbetekben sokkal több energia rejlik, mint ahogyan ti azt hiszitek, csak hajlamosak vagytok elhagyni magatokat, gyámoltalannak hinni magatokat, miközben nem is vagytok azok.