Hogy egy nagy dolgot valóra váltsunk, először is tudni kell nagy dologról álmodni, másodszor is pedig állhatatosságot kell kifejleszteni magunkban, hogy a kudarcok láttán se rendüljön meg az álmainkba vetett hitünk.

Ha valakit mindentől megkímélnek, nem nagy kunszt tisztességesnek maradni.

Már nem akarok, semmit se akarok, aludni akarok, és nem gondolkozni, nem tudni a létezésemről. Ki akarom iktatni magam a világból, vagy a világot akarom eltüntetni körülem...

Azt mondják, minél többet tud az ember, annál inkább rájön, hogy mennyi mindent nem tud még.

Azt úgyse lehet senkibe belesulykolni, hogy beletanuljon az arany középút életformájába, a megalkuvásra születni kell, s biztosan boldog is, aki rászületett.

Irigylem az embereket, akik mindig határozottak, akikből hiányzik a bizonytalanság - ez az én betegségem -, irigylem a hazárdjátékosokat is, akik nem gondolnak következményekkel, mernek fejest ugorni a boldogságuk után, és éppen ezért nyernek.

Kalandra minden nőnek nyílik lehetősége, függetlenül a küllemétől és a társadalmi helyzetétől.

Mindenki rákényszerül néha, hogy olyan hangulatokat imitáljon, amelyeknek semmi közük a valóságos hangulatához.

Én nem értek a festészethez, de egyszer a múzeumban azt játszottam magamban, hogy mi lenne, ha a Raffael-képről, az Eszterházy-Madonnáról elvenném ezt vagy azt a színt. Egyszerre más lenne az egész festmény, megbomlana a harmóniája. Ha nagy festő lennék, biztosan azt játszanám, hogyha a képhez hozzáadnék ilyen vagy olyan árnyalatot, egyszerre tökéletessé tehetném a harmóniáját.

Az idő is úgy fut, észrevétlenül, és mégis előttünk, az életünk előtt, percek, napok, évek - sohase tudhatjuk, mikor áll be a pillanat, amit úgy nevezünk: késő.

Csak azok lehetnek igazán erényesek, akik már megízlelték a bűnt, ahogy csak azokból lettek igazán szentek, szent Ágostonok, Mária Magdolnák, mindenfélék, akik előbb nyakig megmártóztak a bukásban.

Kötelességünk, hogy a világot jobbá formáljuk annál, mint amilyennek találtuk. Mert megeshet, hogy utánunk már meg sem találják.

Nem tanultál stratégiát és nem tanultál taktikát, nem tudsz támadni és nem tudsz visszavonulni, nem tudod kiszámítani a főcsapás irányát, pedig ezek nem misztikus fogalmak, ezek az én életem törvényei is, gondold csak végig, azonnal világossá válik, hogy örökké nem lehet leszegett fejjel támadni, alkalmasint visszavonulásra is rá kell szánnod magad, mert ebből a visszavonulásból kis szerencsével takaros oldaltámadást fejleszthetsz ki, hogy amit elölről, szemtől szembe nem foglalhattál el, oldalrohammal teperd magad alá.

Az élettől közösen kapott és közösen elviselt pofonok ellenére is mindegyikünkben megőrzött hűség az egykori álmokkal feldíszített, később illúzióktól mentes eszmények: ebből fakadt és tart össze ma is bennünket ez a barátság.

Azt hiszem, teljes életet kell élni. Hiszen nem hosszú az élet, ha néha hosszúnak látszik is. A falból se lehet büntetlenül kifelejteni téglákat. Ha itt-ott hiányzik néhány kő, már kisebb a fal teherbírása. Az emberé is, ha nem teljes az élete.