Szívünknek időt kell hagyni, s eszünket nyitva kell tartani oly tapasztalt emberek tanácsai előtt, akik okos tervvel gondoskodnak szerencsénkről.

A szerencséhez az is hozzátartozik, hogy az ember felismerje, amikor az útjába kerül.

Hát nehéz is annak adni, aki sokat kapott a jó Istentől.

A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz majd, ha veszít, de sokat fecseg arról, mi lesz majd, ha nyer.

Végül is majdnem minden rajtunk múlik. Majdnem. De a szerencsének is adjunk egy kis esélyt.

Keserves dolog lemondani a szerencséről, amikor az ajtónkon kopogtat.

Az igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli, hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól.

Az emberek, kiknek homlokán az égi jel tükrözik, mely mutatja, hogy az istenek pártfogolják őket, csakugyan kiválasztott lénynek érzik magukat, s a módban, ahogy a világ elé lépnek, van valamilyen hiú biztonság.

Az élő még bízhat a szerencsében, de a halott csak halott marad.

A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke.

Bátraké a szerencse. Nemkülönben a balszerencse is.

Baj - kétféle: a mi balszerencsénk és a mások sikere.

A szerencsének annyi a színe, mint a szivárványnak, s ha egy is hiányzik belőle, már nem teljes.

A szerencse olyanoknak fontos, akik nem tudják a dolgokat irányítani.

Felütőt, levetőt játszik velünk a szerencse; ma dücsőségre emel, holnap porba kever.