Az ember soha semmitől ne engedje megkötözni magát. A gondolataitól a legkevésbé, mert veszélyesek azok a gondolatok, melyek tétlenségre kényszerítenek.
Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele.
A szerencsének annyi a színe, mint a szivárványnak, s ha egy is hiányzik belőle, már nem teljes.
Amióta az embert a gondolatai irányítják s nem csupán az ösztöne, magától érthetően kifejlődött méltóságérzete, hite és bizalma a világgal szemben, melynek megértésére immár felkészült.
Minden perc nyomot hagy ezen a földgolyón. Történhet akár csak annyi, hogy egy ember felemeli a kezét, milliók sorsát dönti el, és meghatároz egy korszakot. Rácsokat emel vagy dönt le valaki, s történelmet csinál.