A szerelmes emberről köztudomású, hogy vak. Súlyosabb esetekben hülye is. Szinte csodálatos, hogy ennek az állapotnak kutatására és gyógyítására még nem gondolt az orvostudomány.

Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Aki nem kíváncsi, szintén.

Szeresd felebarátodat. Ha tudni akarod, hogy mi a hálátlanság.

Ne rágódj szüntelenül az elmúláson, mert a végén egyszer csakugyan meghalsz!

Bölcsnek azt nevezzük, aki beletörődött abba, hogy már nem ismételheti meg hajdani ostobaságait.

Miért kutatnám az élet titkait, amikor mindenre van közmondás?

Bátraké a szerencse. Nemkülönben a balszerencse is.

Aki a szavak hangulati értékét nem érzi, az pancser. Nem ügyefogyott, nem is kétbalkezes, hanem igenis pancser. Így, kedélyesen és magyarul.

Nem csupa bosszúság a földi lét, jó és rossz, fény és árny váltakozik benne, tán ettől olyan szórakoztató, sőt, izgalmas.

Mindig is azt vallottam, hogy életkorunkból sem letagadni, sem ahhoz hozzáadni nem okos dolog. Ne üljünk fel annak a csalfa szólásmondásnak, mely szerint ki-ki annyi éves, amennyinek látszik, nem igaz továbbá az sem, hogy mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát, hamis az a tétel is, miszerint "nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal" (hajdani sláger), szent igaz ellenben, hogy mindenki annyi éves, amennyi a személyi igazolványába bele van írva.

Nem az a baj, hogy az ember megöregszik. Az a baj, hogy öregnek sem maradhat meg.

Áttekintve feljegyzéseimet a humor fiziológiai hasznáról és sorra véve a nyakizmokra, a szívre, a tüdőre és a különféle mirigyekre gyakorolt jótékony hatását, sajnálattal kell látnom, hogy ezek szerint nyaktól fölfelé a humornak semmiféle haszna sincs.

Mintha hájjal kenegettek volna... De miért jó az, ha az embert hájjal kenegetik? Miféle hájról van szó tulajdonképpen, s melyik részén kenegetik azt, aki ettől olyan pompásan érzi magát? S ha már itt tartunk: minden hájjal megkent lesz-e az, akit hájjal kenegetnek? S még tovább: miért olyan nagy öröm az, ha valakit tejben-vajban fürösztenek? Fürdés után a tejet még csak leöblíti a szerencsétlen magáról, de ugyancsak sokat vesződhet, amíg a vajat is lekaparja... S végül: óvjon meg az ég attól, hogy hazám tejjel-mézzel folyó Kánaán legyen, mert a tejbe belefulladni semmi kedvem, köldökig gázolni a mézben - ennél is ismerek jobb időtöltést.

Úgy ül ott, olyan elgyötörten, mint aki halni készül, s amint gonoszkodnia lehet, íme életre kap. Hiába, mindig is tudtam, hogy a gonoszság az életerő legbiztosabb forrása.