A Föld rendes évi pályáján semmiféle különleges pontot nem érint Szilveszter éjszakáján, az egész naptári rendszer komikus és tökéletlen emberi tákolmány a természet nagyszerű rendjéhez képest; ugyan miféle ostoba ötlet egy teljesen esetleges és állandóan korrekcióra szoruló naptári rendszer önkényesen kiválasztott napjain megünnepelni a saját időszámításunkat ahelyett, hogy szégyellnénk alkalmatlanságát?
Nálam minden hétköznapba belefér öt perc Karácsony, nincs szükségem a tömény, előre gyártott elérzékenyülésre, amikor is kinyitogatjuk az erre az alkalomra tartogatott érzelmi konzerveket, leszedjük a celofánt a szeretet-befőttekről és nagy bőszen habzsolni kezdjük akkor is, ha már ujjnyi penész nőtt a tetejükre.
Átvilágol minden rácson
a gyertyafényű szép fehér Karácsony...
És elfelejted: várnak penge-élek,
megbúvó vermek, buktató veszélyek.
Negativált én-tudatommal
önnön ellentétembe vagyok zárva
minden testvérem kívülrekedt
megannyi apátlan-anyátlan árva.
Ideje lenne egyszer már gyűlölni a szépet
minden igen helyett kimondani a lázadó nemet
és kikiáltani a fikció teljes jogát
minden kifundált ráció felett.
Csak most tanulom olvasni a hom-
lokomba vésett hieroglifákat.
Töprengő agyam egyre jobban fárad,
s butít a káosz, amelyben itt lakom.
Már a "semmi sem a régi" sem a régi.
Annál, ha a hatalom ökle rád sújt,
csak egy rosszabb történhet veled: ha tenyerére ültet.
Mocskos poharakba
nem érdemes tiszta vizet önteni.
Az ördög nem alszik,
csak relaxál.
Azért tanulunk egész életünkben,
hogy minél okosabban haljunk meg.
Kétszer nem fulladhatsz bele
ugyanabba a folyóba.
Minél több könyvet olvasol el,
annál kevésbé bízhatsz abban,
hogy valami újat
még megtudhatsz a világról.
Kedvemre van
a magam-torzította világ.
A magány belvizei lecsapolhatatlanok.