Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat, vagy legalábbis abban a tudatban élni, hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre, hogy átvergődjön az élet akadályain.
Könnyű a világban a világ véleménye szerint élni; könnyű a magánosságban a magad véleménye szerint élni. Ám az a nagy ember, aki a tömeg forgataga közepette tökéletes nyugalommal meg tudja őrizni a magánosság függetlenségét.
Lehet, hogy képességeim kevés számúak és silányak, de vagyok, aki vagyok, s nincs szükségem a magam vagy társaim biztosítása céljából mások bizonyítványára.
Belülről növekszünk. S akik szépen, okosan növekednek, azok ismerik magukban az elégedettség és elégedetlenség határát. A külső visszajelzés nem lényegtelen, de másodlagos.
Az, hogy megtanuld szeretni önmagadat, egy döntés. Talán nem tűnik annak, de az. Egy tanulási folyamat eredménye, hogy a biztonság érzése belülről fakadjon, ne kívülről - vagy ne abból, amit mások mondanak rólad.
A legtöbbetekben sokkal több energia rejlik, mint ahogyan ti azt hiszitek, csak hajlamosak vagytok elhagyni magatokat, gyámoltalannak hinni magatokat, miközben nem is vagytok azok.
