A legtöbb embert önmagán kívül nem érdekli semmi.

A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel.

A legtöbb ember kilencven százalékig a múltban él, hét százalékig a jelenben, úgyhogy csak három százaléka marad a jövőre.

Ki tudja, hány emberre néztem már rá életemben, és mégsem láttam őket. Elgondolni is szörnyű.

Eh, nincs bűn, és nincs erény! Csak az van, amit az ember cselekszik. Egy és ugyanannak a dolognak része minden. Egy cselekedet szép, a másik nem szép, de ennél többet nincs joga mondani az embernek.

Az ember... kibogozhatatlan kapcsolatban áll az egész valósággal, ismerttel és megismerhetetlennel... egy plankton, egy pislákoló foszforeszkálás a tengeren, a forgó bolygók, a táguló univerzum, valamennyi összekapcsolódik az idő rugalmas fonala által. A visszavonuló tengerár hagyta tócsából érdemes föltekinteni a csillagokra, majd ismét visszapillantani a kis tócsára.

Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyű feszültség, amely már-már pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és a lelkiviláguk egészen megzavarodott.

Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba.

Kérdeztél valamit. Azt hiszem, válaszolnom kell rá. Lehet, hogy jó, ha válaszolok, de az is lehet, hogy rossz. Te nem vagy okos. Magad sem tudod, mit akarsz. Nincs benned kellő tűz, vadság. Eltűröd, hogy mások tapossanak rajtad. Néha azt gondolom, pulya vagy, sohasem érsz majd kutyagumit se. Megkaptad a feleletet a kérdésedre? Téged szeretlek jobban, mindig is jobban szerettelek. Talán kár volt megmondanom neked, de igaz. Téged szeretlek jobban. Különben miért vesződtem volna azzal, hogy gyötörjelek?

Hányszor mondta nekem, hogy egy férfinak, egy igazi férfinak nincs joga megtörni... eltűrni, hogy a bánat elpusztítsa. És hányszor a lelkemre kötötte, hogy higgyem el: az idő majd elsimítja, rendbe hozza. Olyan gyakran emlegette, hogy tudtam: ő már alulmaradt.

Csináljon úgy, mintha élne, legalább játssza meg, mint egy színész. Egy idő múlva aztán... hosszú idő múlva a játék igazivá válik.

Azt hiszem, az ember rossz szokásai közt a legszívósabb az, hogy szeret tanácsot adni.

Valami fény sugárzott belőle. És egyszerre mindennek a színe megváltozott. A világ kitágult. Reggel örültem, hogy új napra ébredek. És nem volt határa semminek. Az emberek a világon, jó és szép volt valamennyi. És nem féltem többé semmitől.

A jó katona szívesen teszi meg azt, amit meg kell tennie, vagy legalábbis helyesli. Én nem találtam elég okot arra, hogy férfiakat és nőket öldössek. Nem értettem meg az okát akkor sem, amikor megmagyarázták.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy olyan igazságot hangoztassunk, amelyet korunk elfogadhatatlannak tart.