Ne várd, hogy megütöd a főnyereményt, ha nem dobsz be némi aprót a játékgépbe.
Mennyire vékony választóvonal húzódik szerencse és balszerencse között, és milyen könnyű átkerülni egyik oldalról a másikra!
A szerencse az a remény, hogy valamilyen befolyásolhatatlan véletlen majd átsegíti az embert a nehézségeken. A szerencsére számítani nem más, mint lemondani a kontrollról.
Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!
Szerencsével minden sikerül, nem kell hozzá sem ész, sem ügyesség. Ellenben, ha Isten őrizz, nem kedvez a szerencse, akkor óbégathatunk, ahogy akarunk, ha megpukkadunk is, annyit használ, mint a tavalyi hó.
Ha egyszer nincs szerencséje valakinek, akkor annak minden visszájára fordul.
Akinek a szerencse van megírva, ahhoz az magától is eltalál.
A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés.
Balszerencséje mindenkinek lehet, de csak okos emberek tudnak belőle hasznot húzni.
Maga még sohasem érezte, milyen öröm és dicsőség, ha valamire ráhibázunk?
A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.
Ha rossz fiút találsz, bajt találsz. Ha a jót találod meg, megtalálod a szerelmet.
Ha sikerülne palackoznunk a balszerencsédet, valóságos tömegpusztító fegyverre tennénk szert!
Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?
Szerencse és Siker bennünk vannak. Kell, hogy tartsuk őket: erősen, mélyen. Mihelyt itt benn valami kezd lazulni, engedni, kifáradni, tüstént minden felszabadul körülöttünk, ellenáll, szembeszáll, kivonja magát befolyásunk alól... Akkor jön egyik a másik után, vereség vereségre következik, s az ember elkészül.