A világ leggyorsabban múló, és amint elmúlt, a leggyorsabban újra elkapható betegsége: a remény.
Naivnak vagy talán csak butának kell lenni ahhoz, hogy tudjuk, mi a vége, mégis abban reménykedjünk, hogy most nem úgy lesz.
Nem a ráció számít. Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbeestek. Itt a remény a reménytelenségben van. Abban, hogy a végső órákon, amikor a nemzet sorsán őrködő riadtan takarja fel szemét, amint örvény felé közeledünk - hirtelen titkos erőtartalékok nyílnak fel a lélekben. Erőtartalékok, amelyek túl vannak minden ésszel, akarattal elérthető dolgok határán; erők, amelyek kegyelemszerűen jönnek, amikor már mindenről le kell mondanunk.
Sejtenként
múlik ki
belőlem
az élet
nézem
és integetek
múló
árnyképemnek
amikor
megjelensz
egyetlen
igazság
elég
hogy kiváljon
az árny
és újra
életre
keljek
én.
Annyira keserves dolog a remény, sokkal keservesebb, mint a harag.
A remény erősebb minden tapasztalatnál.
Mindig akad egy hajszál, ami megmenti a dolgokat.
A remény olyan, mint a mennyország ígérete, mint egy váltó, amelynek a kifizetését állandóan elhalasztják.
Nehéz megmondani, mit tartogat a jövő. Az élet mindenkinek szolgál meglepetésekkel. Néha a legborzasztóbb dologból is születhet valami csodálatos.
Az élet nagyon egyszerű képlet, ami színessé teszi számunkra, az a remény. Az ember tulajdonképpen reménykedő állat.
Az élet olyan fordulatokat tud venni, amilyeneket el sem tudunk képzelni. Falak omlanak le, népek szabadulnak fel. Csak ki kell várni.
Talán az élet nem is tud olyan rosszul alakulni, hogy ugyanakkor ne tartogatna kapaszkodókat az újrakezdéshez. Mindig ott vannak a fénysugarak, még ha eleinte csak halványan pislákolnak is, és nekünk az a dolgunk, hogy észrevegyük őket, aztán a segítségükkel új erőre kapjunk. Mindig van egy kis fényforrás.
Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a legnehezebb helyzetből is lehet kiutat találni.
Nehéz legyőzni azt, aki soha nem adja fel.
Nincs remény félelem nélkül, és nincs félelem remény nélkül.