Az ember olyan, mint egy zongora. Érik a hatások, ütik a billentyűket, és ebből jönnek elő a különféle harmonikus vagy kevésbé harmonikus hangzások. Aki író, az eleve arra van hangolva. Én ha írok, kemény munkával át kell hangolnom magam.

Az idő uralma alatt élünk, és a véletlen válogatja ki, hogy mi marad meg belőlünk.

Az idő múlásával minden valamivé átalakul.

Az élet nagyon egyszerű képlet, ami színessé teszi számunkra, az a remény. Az ember tulajdonképpen reménykedő állat.