A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.
Jövőm, majdani bukásom!
Lábadhoz csatolom reményem,
Kezedre bízom árvaságom -
Zálogul koronádat kérem!
Egy ember talán nem csupán test és tudat. Lehet, hogy valami más is kell a keverékhez - nem lélek, konkrétan, hanem egy szellem, amely azt sugallja, hogy egy nap nagyobb és erősebb leszel, mint most. Egy ígéret; egy lehetőség.
Mérhetetlen erővel ragaszkodunk a hibáinkhoz, mert éltet a vágy, a sóvárgás és a megszokás, és az a tévedés, hogy egyszer mégiscsak elérjük a célt.
A remény majdnem olyan rossz, mint a félelem, ha arról van szó, hogy az ember átlépje azt a pontot, ahol fel kellene adnia.
A remény nem terv, mi mégis azzal tervezünk.
Amíg van élet, addig remény is van.
Egy apró remény halála jobban tud fájni, mint egy egész korszaknyi elkeseredés.
Kegyetlenség reményt adni akkor, ha nincsen rá ok. Csak csalódáshoz vezet, nehezteléshez, haraghoz, csupa olyan érzéshez, amelyek még jobban megnehezítik az amúgy is nehéz életünket.
Senki sincs egyedül. Ha úgy érzed, senki sem szeret, senki sem törődik veled - hát nagyon tévedsz. Az őrangyalod az életed minden egyes pillanatában ott van melletted, és folyamatosan eláraszt a szeretetével.
A művészet dolga, ha van ilyen, talán csak annyi, hogy reményt adjon, néha akkor is, ha nincs.
Talán, akárcsak a szemszín és a csontszerkezet, a csodák is öröklődnek.
Próbáld megérteni azt, amit csak sejtesz, hogy a remény emberként szép csak, hogy a jóság életként igaz, hogy az igazság csak emberi arcként érthető meg, ha kinő az álmok lombjai közül és megsejted az égbolt színeit a felhőn túl is. Ez az élet nemcsak sejtelem, hanem igazi jelenlét is, nem félelem többé, nem üres várakozás.
Ahol már nem szeretnek téged, vagy te nem tudsz szeretni, onnan tényleg tovább kell menni, mert a kapcsolat nem működik tovább. De ha csak egyetlen élő szeretet-szál él még, képes a legnehezebb emberi természetet is elviselhetővé tenni.
Ha valami véget ér, azt mondják, az utolsó időkben még egyszer teljesen virágba borul.