Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni.
A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást.
Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik -
Az ember remél mindhalálig.
Reményektől eltelve utazni jobb, mint megérkezni.
Az ember fut, fárad, hiában; ha mai szerencséjét holnap elveszti: újra remél és csalódik. A jelen mindig rossz, tehát jövőtől vár; de az is csak olyan, mikor jelenné lesz, s a koporsó szélén veszi észre aztán, hogy megcsalta magát.
Remény mindig van, vagy legalábbis el tudjuk hitetni magunkkal, hogy van, különben értelmét veszítik a tetteink.
Sokat ér egy jövő, amiben hinni lehet.
A csodák olyanok, mint a macskák. Hiába hívogatod őket, akkor dörgölőznek hozzád, amikor a kedvük tartja.
Amíg az ember él, addig nincs elveszve semmi.
Jóra fordul minden rossz, ha Aslan visszatér,
Megfizet a gonosznak a sok-sok bánatért.
Ha összecsapja mancsait, elszökik a tél,
Ha megrázza a sörényét, a tavasz visszatér.
Nem hiszem, hogy őrültség őrizni a megszenvedett perceket, hiszen a velük való küzdelem tesz azzá, aki egyszer leszek. Alakítanak, miközben magjukat elszórva várják, hogy megfakadjanak, s kikelve gyönyörű növényként virítsanak. Mert egy napon tudom, én is újra virágozni fogok, és nem lesz az a sötétség, amely elnyomhatja a fényemet.
Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszűnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél.
Ha két ember kinéz egy cella ablakán, az egyik sarat lát, a másik a csillagokat.
A Teremtőnek bölcs és egyben könyörületes rendelése, hogy eltakarja az ember szeme elől a jövőt, és megadja az emlékezés gyönyörűségét és a remény varázsát.
Ilyen az ember természete - bármilyen rossz a helyzet, mindig reménykedik valami jobban.