Egész életünket azzal töltjük, hogy történeteket próbálunk elmesélni magunkról, melyeknek lényege az emlékezet. Ezáltal tudjuk elviselni az életet ebben a bizonytalan, esetleges univerzumban.

Honnan lehetünk biztosak abban, hogy azok a gondolatok, melyek létrejönnek az elmédben, miközben ezeket a sorokat olvasod, ugyanazok a gondolatok, melyek bennem születtek meg írás közben? Különbözőek vagyunk, te meg én, és tudataink annyira távol állnak egymástól, mint az univerzum két végpontján lebegő csillagok. És mégis, bármi is veszett el a gondolataimból a civilizáció labirintusában, míg a fordítás hosszú útja alatt a te elmédig eljutottak, hiszem, hogy megértesz engem, és te is így gondolod. Elméink képesek találkozni, még ha rövid ideig és tökéletlen módon is. Nem tűnik-e ettől az univerzum egy kicsit kedvesebbnek, fényesebbnek és otthonosabbnak, valamicskét emberibbnek? Az ilyen csodákért élünk.

A gondolkodás meg az írás egy és ugyanaz a tevékenység.

Ez a hirdetések lényege, nem? Hogy összepárosítsák a vágyakozást az elégedettséggel. Sok ezer olyan termék van a világon, ami tökéletes lenne nekem, de lehet, hogy soha nem is hallok róluk. Mint ahogy van valahol egy számomra tökéletes lány is, de talán soha nem találkozom vele.

A megfigyelés az megfigyelés. Soha nem fogom megérteni, miért gondolják egyesek úgy, hogy van különbség aközött, ha ezt a kormány vagy egy vállalat teszi.

Lehetetlen elfogulatlanul kínálni az információkat.

Néha a felnőttek olyat tesznek, amit nem akarnak, mégis muszáj. Előfordul, hogy olyasmit csinálunk, ami rossznak tűnik, noha igazából az a helyes.

Nehéz megmondani, mit tartogat a jövő. Az élet mindenkinek szolgál meglepetésekkel. Néha a legborzasztóbb dologból is születhet valami csodálatos.

Egy házasság sem lehet tartós, ha a felek nem hagyják meg egymásnak az ártalmatlan fantáziáikat.

Egy embert sohasem egyetlen dolog határoz meg.

Talán minden szülő arról ábrándozik, hogy a gyereke megmarad ebben a röpke ideig tartó, átmeneti állapotban, amikor már nem egészen kiszolgáltatott, de még nem alakult ki teljesen a független énje, a szüleit pedig tökéletesnek látja, a legapróbb hiba nélkül. Szeretetnek álcázott uralkodási vágy ez.

Az ember néha akkor is segít a barátainak, ha nem ért egyet a döntésükkel.

Tudod, mi a legszomorúbb érzés a világon a kínaiak szerint? Az, amikor egy gyerekben végül feltámad a vágy, hogy a szülei gondját viselje, ám ők már rég nincsenek.

A szerelem ezernyi arcot ölthet.

Minden faj végzete, hogy egyszer eltűnjék az univerzum halálkohó-ürességében. A pusztulást megelőzően azonban az összes intelligensnek nevezhető létforma oly naggyá válik, mint az univerzum maga.