Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz. Minden nevetés: felszabadulás.

A haza nevű kábítószer arra jó, hogy egyik ember belevágja a másikba a szuronyt csak azért, mert más a hazája. Ahelyett, hogy normális emberek módjára meghívnák egymást egy kisfröccsre, aztán továbbmennének.

Nem a lebegő szentek, a jelenések, a csodás gyógyulások az érdekesek számunkra mindennapi életünkben, hanem a Természet fantasztikus titkai, és örökké csodálkozom azon, hogy az emberek milliói nem csodálkoznak az élet minden pillanatában! Olyan magától értetődőnek vesznek mindent.

Valaki felismerheti egy eszme hasznos voltát, és mégsem értheti kellően ahhoz, hogy teljesen hasznát vegye.

Az igazán változatos irodalmi ízlés az, ha a filléres használt könyvek között is találunk valami megfelelőt a vonatútra. Az igazán változatos ízlés az emberekben pedig azt jelenti, hogy mindig találunk valakit, akit megbecsülünk az emberiség arra a napra rendelt keresztmetszetében.

Minden erőre egy ugyanakkora nagyságú ellentétes irányú erő hat. Sohasem tudhatod, milyen a másik oldalon állni, de megtudhatod, ha nyitva tartod a szemed.

Az élet olyan, mintha egy cukrászdában áfonyás süteményt kapnánk, holott barackos-diósat rendeltünk. Nincs olyan sok barack vagy dió, és az ember azzal van elfoglalva, hogy mi az, ami hiányzik, pedig sokkal okosabb lenne, ha rájönne, hogy az áfonyának is jó íze van.

Ha az ember benn áll egy völgyben, akkor a völgyet nem tudja felülről látni, de ha elindul, akkor felfelé haladva már más a rálátása arra a völgyre, amit elhagyott. Nem mást lát, csak másként lát. Olyat is meglát, amit a völgyből nem vehetett észre. A kaptatón felfelé már fontosabbnak látszik a csúcs, az ég, ami nem azt jelenti, hogy az ember cserbenhagyná a völgyet, hanem csupán azt, hogy jelentősen kitágul számára a látóhatár.

Aki nagy szenvedéstől szabadult, vagy éppen visszaadta egészségét az Ég, annak nyitva áll a szíve a más baja előtt.

A mennyországot ne csak a magasban kutasd; lehet, hogy a lábad előtt hever.

Semmi olyat nem keresek,
ami létezik.

Ha az ember nem tud megnyílni és takargatja a sebeit, az végül felemészti, és nem csak magát az embert, de a körülötte lévőket is.

Ahol az elme talán vonakodik meggyőződni, mindig talál tápot kételyeinek!

A felnőttek mindig átgondolnak mindent, mielőtt cselekednének. És nagyon kevés dologra képesek rácsodálkozni.

Némelykor kérdezd meg magadtól: muszáj most megbotránkoznom? Az esetek zömében nem muszáj.