Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.

Ha egy pasast az eszéért akarnál szeretni, szerelem nélkül maradnál.

Szabad ember vagyok, csak nős.

Amelyet némelyek házasságnak neveznek, mások így árnyalnak: késhegyig menő harc a takaróért.

Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon.

Nincs pokolibb, mint a mézesheteket követő bestiális dögunalom, vagyis a hétköznapok beköszöntése.

A szerelem olyan, mint az Isten, még senki sem találkozott vele személyesen.

Kinek azért jut kísértés, hogy ellenálljon neki, kinek azért, hogy meginogjon végre.

Talán önzés, talán nem, mindenképpen gyarlóság: nekem a magam baja fáj legjobban, és csak ez után tudok kozmikusan is fájni.

Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak, miként a tűz és a víz, a föld és az ég, a hideg és a meleg.

Ettől izgalmas a halandó-lét. Mindannyiszor megújul, folyvást másmilyen!

Némelykor kérdezd meg magadtól: muszáj most megbotránkoznom? Az esetek zömében nem muszáj.

Földhözragadt és testfüggő vagyok, érzéki örömök vonzanak: illatok, ízek, látványok, hangok, érintések. Épp ezért úgy tekintek a halálra, mint ami kifoszt, elvesz.

A keresztes vitézek nem a keresztény vallást legalizálták, hanem a hódító háborúkat. A misszionáriusok a gyarmatosítást. Az inkvizítorok nem a vallást védték, mint mondták, hanem a papság hatalmát a lelkek fölött.

Inkább én haljak meg, semhogy nélküled tengődjek.