Mit nem tesz nyolc esztendő? Események, változások, elidegenedés, eltávolodás - minden belefér, a múlt pedig feledésbe merül; így természetes, nyilván így is van.

Férjek és feleségek általában megérzik, ha minden ellenvetés hiábavaló.

A megnyerő modor gyakran fokozza a szép arcvonások hatását, de a csúnyán bizony mit sem változtat.

Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.

Ha a legértékesebb elvesztése ily könnyen pótolható mással, úgy a határozottságod az önfegyelmed talán nem is olyan nagyon csodálatra méltó.

Aki meg akarja szerettetni magát, legyen mindig tudatlan. Ha pallérozott elméről teszünk tanúbizonyságot, nem legyezgethetjük a mások hiúságát - s akad-e értelmes ember, aki az ilyesmit szívből el ne szeretné kerülni? Kivált, ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit - jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja.

Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki meginná a maga napi jó üveg borát, feleannyi baj sem lenne a világon, mint amit most látunk.

Hajlamosabb az oktalan méltatlankodásra, ha újra férjhez megy egy asszony, mint ha nem.

A férfiak mindig előnyben voltak velünk szemben, elmondhatták a maguk történetét, magasabb rendű neveltetésben részesültek; a toll is az ő kezükben volt. Nem ismerem el, hogy a könyvek bármit is bizonyítanak.

Nem csekélység egy nőnek, ha arról biztosítják, hogy huszonnyolcadik életévében semmit sem vesztett kora ifjúságának bájából.

Hízelkedni és másokhoz törleszkedni anélkül, hogy maguk is hízelkedést és törleszkedést kapnának másoktól, legföljebb ha fél élvezet.

Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!

Sokszor van úgy, hogy a baj elmúlik, s az emlék mégis kellemes marad. Az ember azért még szerethet egy helyet, mert ott valami baj történt, csak akkor nem, ha ott másban sem volt része, csak kínban, bajban, szenvedésben.

Megpróbáltatások idején valóban megnyilvánulhat az emberi lélek nagysága, de sokszor önzés és türelmetlenség uralkodik a betegszobában, nem pedig nagylelkűség vagy lelkierő.

Aki nagy szenvedéstől szabadult, vagy éppen visszaadta egészségét az Ég, annak nyitva áll a szíve a más baja előtt.