Nem akarok senkit sem elhamarkodva megítélni; de mindig csak azt mondom, amit gondolok.

Némelyeknek megadatott a gyors felfogás, a bonyolult részletek érzékelésének képessége és a természetes éleslátás a jellem megítélésében, röviden az, ami a hosszú tapasztalatnál is többet ér...

Bele kell törődnöm, hogy boldogabb vagyok, mint amennyire megérdemlem.

Nagyon is megszoktam, hogy elégtétellel gondoljam: ami jóban részem volt, magam vívtam ki. Úgy tekintettem magamra, hogy elértem becsületes törekvéseim jutalmát.

Semmiképp sem vállalom, hogy a férfi természetéből inkább fakad az állhatatlanság, az, hogy elfelejti, akit szeret vagy szeretett, mint a nőéből. Sőt, éppen az ellenkezőjét állítom. Hiszek abban, hogy szoros analógia áll fenn testi és lelki alkatunk között; ennélfogva, amint mi vagyunk erősebbek testileg, ez áll érzelemvilágunkra is: jobban állja a megrázkódtatásokat, és átvészeli a zord viharokat is.

Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk.

Annyi bizonyos, ha mindkettőnkben megvan a vonzalom a másik iránt, hamarosan meglesz köztünk a megértés is. Nem vagyunk már kamaszok, hogy akadékoskodjunk, indulatoskodjunk, minden pillanatban valami félreértés áldozatává váljunk, felelőtlenül játszva önnön boldogságunkkal.

Mindenki tetszése szerint ítéli meg a zajokat, csakúgy, mint minden mást; a zaj is lehet ártalmatlan vagy rendkívül zavaró, inkább minőségétől függ, mint mennyiségétől.

Az egyik embernek éppolyan jó szokásai lehetnek, mint a másiknak, de hát ki-ki a magáét tartja a legjobbnak.

A befolyásolható természet némelykor éppúgy hozzájárulhat a boldogsághoz, akár a nagyon is állhatatos.

A költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül, csak érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük.

Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.

A túlságosan engedékeny, határozatlan jellemben az a legfőbb rossz, hogy még abban sem lehet megbízni, ha valami befolyás érvényesül nála. Az ember sohasem lehet bizonyos benne, vajon a jó befolyás tartósan hat-e. Bárki megingathatja; aki hát boldog akar lenni, legyen állhatatos.

A testi méretek és a lelki bánat nem szükségképpen függnek össze. Termetes, kövér személyt éppúgy érhet mélységes lelki megrázkódtatás, mint a világ legkecsesebb teremtését.

Vannak érzelmek, amelyek felett nyolc év is nyomtalanul múlhat el.