A nép életében nincsenek átmenetek. A nép az egyik pillanatban még némán eszi a szart, kibontja a csillogó sztaniolpapírból, és nyeli békésen, egyik kakát a másik után, de a másik pillanatban már belezőkéssel őrjöng. Nincs sárga jelzés, csak piros meg zöld.

Jó ebédet ád a világ, de halál van ám vacsorára.

A hús összemegy a fazékban, de a bab megdagad!

Aki másnak akar patkányt fogni, magának egeret sem foghat.

A kocsmáros egyben pszichológus is.

Akiknek most nevük van, és odavannak a büszkeségtől, hogy nekik nevük van, nem is sejtik, hogy egyszer ők is csak arcok lesznek egy kuka mellett, név nélkül.

Nem beszélünk a múltról. Ami volt, már nincs. Nem érdemes rágódni rajta. Csak a mának élni, ez a lényeg!

Friss levegő, napfény, szabadság. Ez a három legfontosabb dolog az életben.

Ahogyan minden hányásban van répa, úgy minden böfögésben van fokhagyma. Attól tökéletesen függetlenül, hogy előzőleg mit evett az ember.

A boldogságnak és a sikernek egyetlen titka van: mindenbe bele kell szarni. Sőt, fosni. Minél magasabbról. Nem szabad hálát várni, se hálásnak lenni. Nem szabad megbocsátani, de megbocsátást várni se. Senkit sem szabad közel engedni, semmit sem szabad komolyan venni, semmit sem szabad elhinni.

A gyermekek szívén keresztül lehet eljutni a szülők pénztárcájához.

Jobb, ha megszokod, hogy az élet már csak ilyen: ami tegnap megvolt, mára nincs sehol. Minden mozgásban van, semmi sem marad változatlan.

Minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldusgúnya is.

A forradalmak a történelem mozdonyai.

Boldogság. Mit jelent ez? Valamiféle korlátoltság? Eltekintés a körülményektől? Netán gyávaság? Önzés? Boldognak lenni annyi, mint megnyugodni a saját lelki és testi elégedettségemben? Hogy mindeközben a világ körülöttem nyomorult hely? Mit érdekel engem, hiszen én boldog vagyok!