Amikor emberi lényekkel van dolgunk, a megfogalmazás igenis számít!

A másik ember egyetlen durva szava is képes fizikailag rombolni a testet, de egyetlen szerető szó is képes helyreállítani az összhangot.

Annál rosszabb, hogy a bolondok nem beszélhetnek bölcsen arról, a mit a bölcsek bolondul tesznek.

Semmi nem tud olyan erősen, tisztán megszólalni, mint az emberi hang, föltéve, ha az igazat mondja. Az átszúr minden rétegen.

Egy rendezőnek nem kell mindent szavakba önteni, elég, ha megvan a szükséges kapocs a színésszel.

Nem kell diplomatikusnak lenni, mondhatsz a másiknak bármit, szemtől szembe. Aztán ő vagy építkezik belőle, vagy megvédi magát.

Én már mindenről leszoktam, tényleg rendes embernek gondolom magam, de a káromkodást nem adom!

Nem jó vitapartner, aki ragaszkodik egy mondatához, és mindenre ugyanazt a sztereotip szöveget vágja rá. Kitalálja magának, hogy "pitypalatty", és ha hússzor rákérdezel, akkor is pitypalatty, ha cáfolod, akkor is pitypalatty. Na, ezekkel a beszélgetőtársakkal nem nagyon lehet mit kezdeni, igazi energiavámpírok.

A kapcsolatoknak gyakran jobbat tesz, ha nem mondunk ki mindent.

A szó megjelöli tárgyát, s egyúttal mindjárt meg is rabolja azt. Hiszen a lényeg éppen a jelenvalóság volna, a dolgok egyszeri, örök lobogása. Az állatoknak nincs szavuk szívre, vízre, a mező selyemfüvére, mégis isznak a patakból, legelnek, vagy éppen lakmároznak.

Azt kérted, hogy beszéljek. Ha ez neked gondot jelent, nem az a megoldás, hogy védekezni kezdesz, csak mert nem tetszik, amit hallasz. A megoldás az, hogy nem kérsz meg, hogy mondjam el a véleményemet.

Az az igazság, hogy gyakran éppen a legfontosabb, a legigazabb szavak akadnak el valahol a szívünk és a szánk között.

Igen sokat lehet nyerni a kommunikáción, ha ügyesen van adagolva - elég igazság ahhoz, hogy az ember hitele megmaradjon, s elég hamisság ahhoz, hogy a lehetőségek nyitva maradjanak.

Ha meg akarod érteni az embereket, sohase azzal kezd, hogy meghallgatod őket.

Manapság mindenki túl sokat beszél. Szöveg, szöveg, szöveg. Ez az ország sokkal előrébb tartana, ha az emberek megtanulnának csendben szenvedni.