Ha nem tudom rendbe hozni, beszélni sem akarok róla. Személyes doktrínaként ez komoly jellemhiba, ám ugyanezt bevinni a házasságba is már mérgező.

A kimondott szóval a probléma fele már meg van oldva, mert láthatóvá válik, valóvá lesz. Most már tehetsz is valamit, végre!

Egy szó néha csak úgy kigurul az ember száján, és mire észbe kapsz, addigra messze jár.

Inkább beszélgess okos emberrel butaságokról, mint buta emberekkel okos dolgokról.

A szeretet kedves. Ha tehát szóban is ki akarjuk fejezni szeretetünket, kedves szavakat kell használnunk. A szavak értelmét azonban erőteljesen befolyásolja az a mód, ahogyan kimondjuk őket. Ugyanaz a mondat különböző hangsúllyal kiejtve akár homlokegyenest ellenkező jelentést hordozhat.

A leírt szavak előnye, hogy minden újraolvasáskor hatnak.

Amikor leülök a feleségem mellé a kanapéra, és húsz percen át csak rá figyelek, ő pedig rám, húszpercnyi életet ajándékozunk egymásnak. Az a húsz perc sosem tér vissza; időnk megosztása életünk megosztását jelenti, és a szeretet üzenetét közvetíti.

A beszélgetés akkor válik minőségi időtöltéssé, ha érdeklődéssel és a megértés szándékával hallgatjuk társunkat, miközben gondolatairól, érzéseiről és vágyairól beszél. A hallgatás tanulása néha nehezebbnek tűnik, mint egy idegen nyelv elsajátítása, ám minden fáradozást megér, hogy képessé váljunk szeretetünk kifejezésére.

A minőségi beszélgetés nem csupán figyelmes hallgatásból áll, hanem önfeltárásból is.

Egy jó beszédnek olyannak kell lennie, mint egy nő szoknyájának: elég hosszúnak, hogy elfedje a tárgyat, de ahhoz elég rövidnek, hogy felkeltse az érdeklődést.

Amikor depressziós vagy, úgy érzed, egyedül vagy, és senki nem megy át pontosan azon, amin te átmész. Annyira félsz attól, hogy őrültnek tartanak, hogy mindent magadba fojtasz, és annyira félsz attól, hogy még jobban elidegenednek tőled az emberek, hogy nem beszélsz róla, ami baklövés, mert ha beszélnél róla, az segítene.

Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken
még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót
szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok,
nem lesz világosság.

A Pálcikaember felemeli a teáscsészékről a tányérkát, visszacsorgatja a lecsapódott párát; az aranybarna teába csobbanva hullanak vissza a színtelen cseppek.
Látod, néha ilyenek a szavak, mondja a Pálcikaember, a lélek színtelen cseppjei.

Ha az ember nem sokat beszél, attól még lehet, hogy volna miről.

Minden beszélgetés egy tánc, szóljon szerelemről vagy gyűlöletről, a lényeg ugyanaz. Valaki vezet, a lépések pedig egymásra épülnek.