Ne tölts túl sok időt a legrosszabb eshetőségre történő felkészüléssel! Ritkán alakulnak a dolgok olyan rosszul, amilyennek képzeled őket, viszont ha valami folytán mégis úgy történik, a szörnyűséget duplán kell átélned.

Úgy tűnik, hogy olykor egy-egy pillanat minősége nem tükrözi a pillanatot magát - gyakran az adja meg a savát-borsát, hogy mi történt előtte és mi történt utána.

A színésznek arra is nagyon kell vigyáznia, hogy ne legyen túl sovány, kövér, alacsony, magas, szőke, vörös, fekete, fehér, hangos, halk, fiatal vagy öreg, és ne legyen benne semmi olyasmi, ami a rendezőnek eszébe juttatja róla a barátnőjét, a barátját, az apját, az anyját, a lelkészét, a terapeutáját vagy utált mostohagyerekét. A színésznek elég jól kell ismernie a forgatókönyvet ahhoz, hogy időnként fel-felnézzen belőle, de az isten szerelmére, nehogy kívülről bevágja! Aki kívülről fújja, az olyan beképzeltnek látszik, mintha máris megkapta volna a szerepet. És mindenekelőtt, bármilyen égető szükséged van a munkára, bármennyire is korog a gyomrod, bármennyit bujkáltál is a háziúr elől, soha ne mutasd ki a kétségbeesésed.

Találkoztam rákos és leukémiás gyermekekkel, olyanokkal, akiknek minden levegővételért meg kellett küzdeniük, akik diabéteszesek voltak, vagy dialízissel kezelik beteg veséjüket, míg nem találnak egy donort, akinek veséjét átültethetik, amíg nem késő. Ezek a gyerekek kivétel nélkül olyan méltósággal és gráciával szembesültek helyzetükkel, ahogyan hasonló esetben egyetlen felnőtt sem tenné. Sokszor láttam, hogy nem is annyira önmagukkal, inkább szüleikkel és testvéreikkel törődnek. Ezek a gyerekek mindent tudtak a nemről, és nagyon is megértették, milyen tisztességtelenek a korlátaik.

A tanulság: ne lobogj,
Ne égj kétfelől,
Ha sétálsz, sétálj,
Akár a dombra föl.
Hogy nem bűn a munka, jusson eszedbe,
De ne hagyd pocsékolni az időd.

Személyes veszteség vagy megpróbáltatás idején gyakorta halljuk, hogy az emberek azt mondják, "imádkoznak értünk": Mindig azt hittem, hogy ez csak afféle kifejezés, szófordulat, míg végül megéreztem, mit jelent az, amikor ezer meg ezer ember ajánlja fel az ilyesmit. Az érzés mindent elsöprő; semmi kétségem afelől, hogy az utóbbi két évben ez a rengeteg spirituális energia tartott fenn. Soha többé nem fogom alábecsülni az imádság erejét.

Minden közszereplő tudja, hogy amikor lassított felvételeket hoznak róla, akkor az illető nagy bajban van, beteg vagy vád alatt áll.

Gondoljon rólam bárki bármit, az nem tartozik rám.

Ha nem tudom rendbe hozni, beszélni sem akarok róla. Személyes doktrínaként ez komoly jellemhiba, ám ugyanezt bevinni a házasságba is már mérgező.

Veszíteni egy dolog, és feladni megint más.

Míg a hírességek baráti kapcsolatainak bizonyos százaléka valóságos, többségük inkább az, ami ebben az iparban amúgy is általános, azaz illúzió. Ezen nem azt értem, hogy ez a társadalom kétszínű lesipuskásokból áll; csupán azt, hogy ezek az emberek igen sok esetben úgy "ismerik" egymást, ahogyan önök ismerik bármelyiküket - azon egyszerű oknál fogva, hogy közismertek. A dupla csavar az a dologban, hogy mindegyikük tudja a másikáról, hogy közismert, így ezen a módon két híresség nem csupán ismeri egymást, de van bennük valami közös: tudják, hogy a másik is tudja, milyen az, ha mindenki tud róluk. Ez bizonyos köteléket, valami furcsa bajtársiasságot képez közöttük.

Nem azt mondom, hogy a hírnév betegség, de olyan abnormális pszichológiai állapotot képes kiváltani, amely nem sokban tér el a mániától vagy az amnéziától.

Ha minden dolgot minden időben minden embernek megteszek, akkor én magam végül sehol nem leszek.

Aki disznó, az disznó, bármennyi sikerfilm van is a háta mögött.

A szerencse oly szeszélyes, hogy bármi megtörténhet.