Nem szólni magáról - ez a műveltségnek egyik fő rendszabálya. Nem kellene szólnunk arról sem, mi minket leginkább érdekel; nincs biztosabb módja másokat untatni, mintha arról szólunk, mi minmagunkat leginkább mulat.

A kínzás sosem eredményez őszinte választ.

A némafilmek eltűnésével egy teljes nyelv elveszett.

Az elszállt szavakat nem lehet elfogni.

Az embernek sokféle nyelve van: az egyiken a gyerekeivel beszél, egy másikon a szerelmesek társalognak... és van egy olyan is, amelyen magunkkal beszélgetünk, belső dialógust folytatunk. Az utcán, munka közben, utazás alatt mindig más-más nyelvek szólnak, nem csak a szavak változnak ilyenkor, hanem valami más is. Az ember még reggel és este sem beszél egyformán.

Aki hallgat, ritkán vét.

Az ember ezért kapta a nyelvet, hogy elrejtse a gondolatait.

Onnan tudhatjuk, hogy a gyerekek kezdenek felnőni, hogy elkezdenek olyanokat kérdezni, amire van válasz. Addig leginkább csak az anyanyelvűket tanulgatják - attól kezdve egyre inkább egy nyelvet is beszélnek a felnőttekkel, nemcsak a konkrét anyanyelv értelmében, hanem átvitt értelemben is: többé-kevésbé ugyanazt értik azon, hogy mi számít megfelelő válasznak egy kérdésre és mi nem.

Ha az ember nem hibázik, ne kérjen elnézést, azzal csak magára szabadítja a bajt.

Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.

Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond történeteiről, az önmagáról mond le.

Ha két ember boldogan akar élni, szót kell érteniük egymással. Egymásban megfürödve és egymással megszépítve termetüket.

Annyira félünk a halálról beszélni, hogy inkább hagyjuk az embereket csendben meghalni. Jó dolog nyíltan megbeszélni a dolgokat.

A nyelved az egyik legnagyszerűbb ajándék, amit Isten rendelkezésedre bocsátott. Használd bölcsen!

Az okosság félig abból áll, hogy az ember a megfelelő időben tartja csukva a száját.