A könnyed társalgáshoz, a szellemes csevegéshez komoly, alapos tudás szükséges, hogy üres fecsegéssé ne váljék. Általános ismeretek, finom modor, könnyed mozgás és helyes tapintat azon kellékek, melyek alapján valaki kedves társalgású egyén lehet.

A szó általában, akármilyen ékes vagy mélyenszántó legyen is, csak az egykedvű emberre hat, de nem mindig tudja kielégíteni azt, aki nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan. Éppen ezért az öröm vagy szerencsétlenség legjobb kifejezése többnyire a hallgatás: a szerelmesek jobban megértik egymást, amikor hallgatnak, és a sírnál elmondott forró, szenvedélyes szónoklat csupán a távol állókat hatja meg, a halott özvegyének, gyermekeinek fülében hidegen és semmitmondóan hangzik.

Néha kezdeti semleges kérdésre is meglepőn jó válasz érkezik.

Csak lerakódnak bennem a szavaid,
a soha le nem bomló hulladék.

Mintha a testem és a hangom valami módon össze lenne kötve, és amíg nem tudnak megegyezni abban, hogyan működjenek együtt, addig én sem moccanhatok.

A szó a legerősebb fegyver, semmilyen izom nem pótolja.

Az okosoknak nyelvük, az ostobáknak seregük van.

A pénz jelenthet boldogságot és jelenthet boldogtalanságot. A szerelem jelenthet kéjt és jelenthet mérhetetlen szenvedést. De a boldogság csak boldogságot, a szenvedés csak szenvedést jelenthet. Mi a tanulság ebből? Hogy ne keverjünk össze konkrét fogalmakat, mert különben mindig vitatkozni fogunk, és sohase fogjuk egymást megérteni.

Mellőzd azokat a szólamokat, amelyeket mindenki használ. Találd meg saját hangodat még akkor is, amikor azt próbálod elmondani, amiről úgy gondolod, mindenki mondja.

Az ember ellen sokszor a saját szavai tanúskodnak.

Talán balga beszéd, hogy a gyümölcs termi a fát, de egy jókedvű "köszönöm" életre hívhatja a köszönet okát.

Kimondanának minket a szavak, de a torkukon akadunk.

A jó pletyizéshez idő kell.

Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem.

A legtöbb ember nem azért hallgatja meg a másikat, hogy megértse őt. Azért hallgatjuk, hogy válaszolhassunk neki.