Az írott és a kimondott szó között óriási a különbség. Az írás esetében az ember sokkal jobban átgondol mindent, hiszen ez esetben egy maradandó dologról van szó, ahol nincs lehetőség utólagos korrigálásra.

A csevegés éppen nem zárja ki köréből a tudományt és művészetet, nem pusztán a jó időről, vagy tisztán női társaságban a háztartás kellemetlenségeiről és gondjairól akar értekezni, a csevegés, mint tarka lepke virágról virágra, egyik tárgyról a másikra száll, könnyedén érinti, (tehát nem vitatkozik) a legváltozatosabb és legérdekesebb dolgokat.

A szerelmes szavak olyanok, mint a vadász kilőtte nyílvesszők. Az eltalált szarvas tovább fut, és eleinte nem tudja, hogy a sebe halálos.

Nem szabad magunkban tartani dolgokat, mert akkor az talán örökre bennünk marad.

A szavaknak mágikus erejük van. Ha sokáig azt mondják, hogy tolvaj vagyok, akkor elkezdek lopni.

A felnőttek semmit nem képesek szavakkal rendbe hozni, ezzel az önelégült "majd, ha idősebb leszel, rájössz" dumával, ami mindig előbuggyan belőlük.

Jól beszélni művészet; de kedvesen elcsevegni mindenesetre szintén az. Sokan, kik a tudomány gazdag kincsét bírják, kik egyes esetekben a legnagyobbat tudták előállítani, mire csak az emberi szellem képes, nem tudnak egy negyed óráig kedvesen elcsevegni.

A legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb megfogalmazni.

Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene.

Azok a legjobb beszélgetések, amikor nem is emlékszel, miről volt szó, csak arra, milyen érzés volt.

Romlott szív az, hol a száj örökösen gonoszat beszél.

Van, aki hosszan fejezi ki magát, hátha közben eszébe jut valami.

Fiatalabbakhoz szólni mindig öröm, és ahogy öregszik az ember, ebben az örömben - más örömökkel ellentétben - gyakrabban van része.

Mindig a leghülyébb emberek beszélnek a legtöbbet. Normális ember értekezleten eleve nem is szólal meg.

Kevés dolog van
annyira siketítő
mint a csend.