Az ember azért kiabál olyan hangosan, mert a nyelve elégtelen, így akarja elnyomni mások szavát.

Ha elég könyörtelenül kérdezel, az emberek annyira meglepődnek, hogy olyan kérdésre is válaszolnak, amire nem akarnak. Ha kételkedsz, kérdezz! Kérdezz többet. Kérdezz gyorsabban!

Ha jó hírük van, az emberek egyszerűen elmondják. Ha rossz hírük volt, amiről el akarják hitetni veled, hogy jó hír, akkor mondják, hogy "jó hír!".

A "nem" nyelvünk legdurvább szava.

Csendesen szemlélődni, halkan megszólalni - szerintem így jó, és még azt is képzelem, hogy talán jobban odafigyelnek egy halk megszólalásra, mint az egymást túlugató ricsajra.

Az emberek totál kiakadnak attól, ha az ember hallgat; paranoiások lesznek tőle, mert azt hiszik, mindenfélét gondol róluk.

Az embernek két füle van és egy szája. Ez pedig világos üzenet. Kétszer hallgass, egyszer beszélj!

Nincs két egyforma mondat, egy monológban minden mondatot ki kell színezni, vagy épp megtörni a ritmusát, ekképp kifejezni, hogy mire gondolok.

Az emberek naphosszat kommunikálnak egymással, de csak ritkán élnek át olyan közös, bensőséges pillanatokat, amelyekben szavak nélkül is megértik egymást.

Vannak, akik azt mondják, felesleges is megtanulni a bonyolult szavakat, mert csak az a fontos, hogy tudd, mire való az a valami, nem az, hogy hogyan nevezik. Szerintem ez nem mindig igaz. Ahhoz, hogy alaposan megismerjük azt a valamit, szükségünk van mások segítségére, márpedig ha meg akarjuk őket érteni, tudnunk kell, mit jelentenek a szavak, amiket használnak. Ha pedig nem tudjuk valaminek a nevét, kérdezni sem tudunk róla.

Az ember az egész életét átfecsegheti valakivel, mondjuk, egy jó baráttal, de ha csak egy órát együtt tölt vele egy sziklás ösvényen futva, fenyőillatú levegőt szíva a tüdejébe, biztos vagyok benne, hogy a csevej más dimenziót kap.

Muszáj elkezdenem beszélni, ha nem teszem meg most, lehet, hogy soha nem lesz bátorságom hangosan kimondani a szavakat, talán mindenestül elveszítem őket, a torkomon ragadnak, és megfulladok tőlük álmomban.

El kell mondanom valakinek, csak egyszer. Hangosan ki kell mondanom a szavakat. Ha nem jön ki belőlem, fel fog zabálni.

Az utolsó szavak azoknak a bolondoknak valók, akik nem beszéltek eleget életükben.

A legtöbb ember manapság egyáltalán nem nevezhető felnőttnek, egy csomó mindent nem mernek kimondani, pedig ennek a magatartásnak az az eredménye, hogy a pasiból papucs lesz, a csajból meg kapcarongy.