A szó megjelöli tárgyát, s egyúttal mindjárt meg is rabolja azt. Hiszen a lényeg éppen a jelenvalóság volna, a dolgok egyszeri, örök lobogása. Az állatoknak nincs szavuk szívre, vízre, a mező selyemfüvére, mégis isznak a patakból, legelnek, vagy éppen lakmároznak.