A rokonszenveknek meg az ellenszenveknek szaguk van a levegőben.

Akkor bátor az ember, ha tud a közelében egy tankot, ami mögé odahúzódhat.

Még sohasem gondolkoztam róla, de azt hiszem, az a varázsa, hogy jó ránézni. Nagy dolog, nekem elhiheti, ha valaki a szemével, az arcával, a mosolyával is jóindulatra tudja hangolni az embereket.

Én mindent, mindent vállaltam volna veled, ha nem is mondod, hanem csak a szemedből látom, hogy akarod, vagy legalább engeded, hogy veled vállalhassam, ami következik.

Minden embernek el kell követnie legalább egy olyan bűnt, amitől majd mindig, élete végéig rátör a szégyen, ahányszor csak eszébe jut az a vétke.

Megesik néha, hogy otthonról a komor ábrázatomat hozom magammal. Merő szórakozottságból. Idebent aztán előbb-utóbb figyelmeztetnek, hogy ideje maszkot cserélnem. Az ilyen súlyos egyéniségektől, mint amilyen én is vagyok, elvárják a rendszeres és egyenletes derűt. A permanens jó kedélyt.

Amekkora a pénzem ereje, akkora az én erőm. A pénz tulajdonságai: a pénz birtokosának tulajdonságai. Azt tehát, ami vagyok, meg azt amire képes vagyok, egyáltalán nem az egyéniségem határozza meg.

Egy nő mindent ki tud magyarázni, meg mindennek az ellenkezőjét is.

Cselekszik tehát, önpusztítóan, mint Racine teremtményei, akik úgy halnak bele a megvalósíthatatlan megvalósításának kísérletébe, hogy áldozatuk a világ megváltoztatására ösztökélje azokat, akik tanúi voltak tragikus pusztulásuknak.

Az ítélkezéshez nem jog kell, hanem ok.

Nyugtalan teste odanyújtózott mellém, hevülő bőre a bőrömhöz simult, mint a víz a folyómederhez. Egymássá változtunk, ahogyan palettán születik a sárgából és a kékből a zöld, és megvilágítottuk egymást különös, élő fénnyel, ami csak a kettőnk behunyt szemét tette láthatóvá a sötétben.

Belebénultam mozdulatlanságomba, s úgy aludtam el, meggyötörve, görcsbe kövülve, hogy reggel gémberedetten, összetörten ébredjek, ahogy levegőtlen, fülledt hajófenéken ébrednek a bilincsbe vert elítéltek, akiket száműztek valahonnan, egy életből talán, amit annyira szerettek, hogy el kellett veszíteniük...

Azt a törődést, amivel vigyázol rám, ügyelsz rám, lassan már hat éve, soha senkitől nem kaphattam volna meg. Ha te nem mentesítenél jóformán minden munka alól, én már régen urnából szagolnám a temető tiszta tavaszi illatát.

Memória... Ficamos fényképező memóriám van, különleges érzékenységgel és konzerváló készséggel az írott szövegek iránt.

Egyes dolgokat úgy tárol az agyam, mint egy mikrofilm a kicsinyített képeket. Csak ki kell vetítenem, ki kell nagyítanom a mikrofilmet az agyamból, máris előttem a kép olyan élesen, olyan tisztán és valóságosan, hogy szinte a két ujjam közé csíphetném, mintha most kaptam volna a kezembe az eredetit, amiről készült.