Azt hittük, hogy a világ némi tatarozásra szorul, nem akartuk elhinni, hogy össze kell dönteni, és új alapokat kell ásni, hogy aztán egy egészen más világot csinálhassunk.
Olvastam egy jeles tudós nyilatkozatát. A derék úr szerint a harmadik világpusztulás után egy ideig okosabbak lesznek az emberiség maradékai. Egy ideig. Amíg tart a sokkhatás.
Szögesdrótot feszít ki mindenki elé, aki közelíteni mer magához. Mert talán nem is az a lényeges magának, hogy senki se tartozzon magához, hanem maga nem akar senkihez se tartozni. Nem mer! Gyáva.
Miért erőszakolja magára, hogy magányos legyen? Milyen jogon meri csinálni, hogy közel enged magához másokat, hogy aztán amikor már közel van a másik, lehúzzon eléje egy vasfüggönyt?
Aki fölépül az infarktusból, egy akkora lőtt seb után, amekkora bennem van, az ilyen ember már nem az, aki volt. Csak egy szabadságolt halott. A létezése nem élet, csak túlélés.