Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.

Minél keményebb az út, annál nagyobb a jutalmazó értéke. Minél nagyobbat lépünk kifelé a komfortzónából, annál nagyobb az énfejlődés lehetősége.

Könnyű elképzelni egy tökéletesebb világot. Sok ilyen utópista elképzelés megvalósítása már sokkal nehezebb.

A tegnap fejlődése néha a ma kudarca.

Az élet értelme minden ember számára a fejlődés, mint ahogy a fák és növények célja is ez. A fák és növények ott nőnek, ahová ültették őket, automatikusan, és megszabott keretek között; az ember viszont szabadon fejlődhet és mozoghat tetszése szerint. A fák és a növények csak bizonyos lehetőségeket és jellemvonásokat fejleszthetnek ki; az ember azonban bármilyen erőt és tehetséget kialakíthat, amelyet valaki, valahol, valamikor már megmutatott a világnak.

A boldogságunk érdekében alapvetően fontos, hogy a régit meghaladva folyamatosan egyre magasabb szintre jussunk.

A tévedés elismerése már egymagára féljavulás.

A változáshoz sebezhetőségre van szükség.

Én is emberből vagyok, hibázom. De a nagyobb baj az lett volna, ha nem tanulok belőlük.

A példaképek arra valók, hogy túllépj rajtuk. Ők sem haragudhatnak, ha kilométerköveknek tekinted őket, maguk is ezt az utat járták be.

Amikor felérünk egy hegyre, nem a célt találjuk meg, hanem újabb csúcsokat. Mindig vannak újabb csúcsok.

A bölcs ember támadói pártjára áll. Neki még nagyobb érdeke, mintsem azoké, hogy a maga sebezhető pontjait megtalálja. A seb beheged és lehámlik róla, s amidőn ellenségei már diadalmaskodni akarnak rajta, íme, ő sebezhetetlenné vált.

A haladás a fejben születik meg.

A felcseperedő generációkon belül fokozatosan szétvált a sikerkeresők és kudarckerülők csoportja. Az előzőekre a kényelmes körülmények ellenére a kitartás, a kemény munka, a reális önértékelés és a kihívást jelentő célok elfogadása a jellemző. A kudarckerülők viszont visszariadva a kihívásoktól, az álmok világba menekülnek. Hol túl könnyű célokat, hol meg jól hangzó, de eleve elérhetetlen célokat tűznek maguk elé, ám egyik sem készteti őket nagyobb teljesítményre. Kudarcról, kudarcra bukdácsolnak, s bár mindig a kielégülést keresik, a valóságban elvesztegetik életüket.

Csak élő tudomány létezik. Az emberiség tudása nem őrizhető meg folyamatos kutatás nélkül.