Akármit teszünk is, annak az a célja, hogy folytassuk az életet. Az a célja még az éhségnek, még a betegségnek is; vannak, akik belehalnak, de a többi szívósabb lesz.

Ha valaki egyszer alamizsnát fogadott el, az olyan sebet éget rajta, hogy sohasem múlik el.

Ha egy csomó derék, csöndes ember semmiről semmit nem akar tudni, akkor mindig készül valami.

A birtoklás örökre befagyaszt az "én"-be, és örökre elválaszt a "mi"-től.

Ha az anya nem kesereg, búsul helyette a gyerek.

Annyi a szabadságod, amennyi a pénzed, hogy megfizess érte.

Senkinek sincs joga ahhoz, hogy bármilyen élménytől megfosszon valakit.

A hivatásos szakembert öntudatlanul is ingerli a laikus tudása.

Nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást.

A szegények lelki kincsekben részesülnek, az érdeklődés és öröm Krőzusai ők.

Amit megtakarítunk, olyan, mintha megkerestük volna.

Amíg gyerekek vagyunk, azt hisszük, mi vagyunk a mindenség középpontja. Minden csak a mi kedvünkért történik. Más emberek? Afféle szellemek csupán, azért vannak itt, hogy legyen kivel beszélnünk. De amikor felnőttünk, elfoglaljuk igazi helyünket, elnyerjük végleges alakunkat és nagyságunkat. Sok minden indul ki belőlünk mások felé, és mi is sok mindent átveszünk másoktól. Rosszabb is így, meg jobb is.

Néha a korlát olyan gyenge, hogy csak hozzá kell érni, és máris leomlik.

A háború nem valami gyors, hősi támadás, hanem hihetetlenül bonyolult, lassú ügy.

Valahányszor valaki megnyugtatásra vágyik, megkéri a barátját, gondolja éppen azt, amit ő kíván..., amiről szeretné, ha igaz lenne!