Az embernek az ellenfele néha jobban a kezére jár, mint a barátja.

Emberi dolgokban - különösen, ha kényes és veszélyes dolgokról van szó - a sietés erősen csökkenti a sikeres elintézés esélyeit. Az emberek gyakran megbotlanak csak azért, mert rohannak, kapkodnak. Aki kellőképpen lát neki egy nehéz és bonyolult feladatnak, előbb alaposan vegye szemügyre az elérendő célt - azután, ha egyszer már meggyőződött arról, hogy ez a cél kívánatos, legokosabb, ha teljesen megfeledkezik róla, és minden figyelmét pusztán az eszközökre összpontosítja. Ha ezt a módszert követi, az aggodalmaskodás vagy a félelem vagy a sietség nem ösztökélheti hibás lépésekre.

Mint ahogy egy boltban vagy egy farmon az alkalmazottak a gazda képmását viselik, egy bordélyházban is a lányok pontosan olyanok, mint a madám, részint, mert ő veszi fel őket, részint, mert a jó madám rányomja egyénisége bélyegét az egész házra.

Vannak emberek, akikből szinte árad jövőjük ígérete, akár jó, akár rossz értelemben.

A szolgában többnyire kifejlődik az a képesség, hogy megérezze a szelet, és meg tudja ítélni a klímát abban a házban, ahol dolgozik.

Aki szolga, elveszti kezdeményező képességét.

A jó szolga tökéletes biztonságot élvez, nem a gazdája jósága miatt, inkább azért, mert az emberek hanyagok, és rabjai a megszokásnak. A legtöbb embernek semmi kedve ételek fűszerezésével bíbelődni vagy saját harisnyáit reggelre kikészíteni. Inkább megtartja a rossz szolgát is, mint hogy változtasson.

Nincsenek bántó kérdések, kivéve azokat, amelyeket leereszkedő hangon tesznek fel.

Hallani és olvasni nem ugyanaz, mint beszélni és írni.

A legtöbb ember azt látja, aminek a látására felkészült.

Az ember szelleme nem topoghat úgy, mint a teste.

Az éhes ember gondolatban dőzsöl, mit tehetne egyebet?

A glória besugározza a világot és megváltoztatja, mint ahogy a világító rakéta megváltoztatja a csatatér arculatát.

Képtelenség volna, ha nem értenők meg az angyalokat és az ördögöket egyaránt, hiszen mindkettőt mi találtuk ki.

Minden dogma igyekszik elpusztítani a szabad szellemet, nehogy az szemlélődés útján a dogmát semmisítse meg.