A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.

Az elnyomás csak arra jó, hogy megerősítse és keményebbé gyúrja az elnyomottakat.

Ha te bűnnek gondolod, akkor bűn. Az ember mindenestül maga építi föl a saját bűneit.

És rettegjünk attól az időtől, amikor az ember nem akar többé szenvedni és meghalni egy gondolatért, mert ez az egyetlen tulajdonság különbözteti meg az embert minden mástól a világegyetemben.

Vannak aztán mások, akik elsüllyednek, elmerülnek a közös pocsolyában, de mire felemelkednek, megtalálják igazi énjüket, jobban magukra találnak, mint valaha; ez azért van, mert megszabadulnak minden kicsinyes hiúságtól, de helyette a század és az ezred dicsfényében tündökölnek. Ha le tudsz merülni ilyen mélyre, utána olyan magasságba emelkedhetsz, hogy el se tudnád képzelni; akkor megismered a legszentebb örömet, és majdnem úgy érzed magad, mint a mennybéli angyalok társaságában. Akkor felismered az értéket olyan emberekben is, akik nem tudják kifejezni magukat. De előbb jó mélyre kell ereszkedned, hogy mindezt megtanuld.

Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit, anélkül, hogy elhiggye.

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

Az erényt, úgy érezzük, megtanuljuk, mások mesélnek róla nekünk. De a bűnt egyedül rajzoljuk meg magunknak, a saját elképzelésünk szerint.

Annyi minden van, amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van, amiről azt hisszük, hogy társalgás, pedig csak szócséplés.

Nincs a világon jobb módja a védekezésnek, mint ha behúzod a karmaidat.

Van két-három bevált módja annak, hogy fölkeltsd az emberek figyelmét. Például, ha beszélsz róluk. Ha valami rendes, jó vagy szép dolgot látsz tőlük, mondd meg nekik. De persze ne csak hízelgésből.

Még soha senki nem sértődött meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked.

Sose igyekezz megjátszani, hogy az vagy, ami nem vagy, és hogy olyat tudsz, amit nem tudsz, mert előbb-utóbb úgyis fenékre ülsz vele.

A pénz talán megrontja a jellemet. A hiánya viszont semmi esetre sem teszi jobbá.

Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.