Bizonyára jó oka van annak, hogy a szem csak addig lát el, ameddig ellát, ez talán a szem és a látnivaló számára egyaránt előnyös.

A nők jobban tudnak titkot tartani, de a férfiakat a titkok kevésbé feszélyezik.

Néha jobb, ha a titkok megmaradnak titkoknak.

Amikor a kezembe veszek egy könyvet vagy egy dokumentumot a múltból, több száz éve élt emberekkel hadakozom. Megvannak a titkaik és a rögeszméik, mindaz, amit nem akarnak vagy tudnak felfedni.

A titkok kényes holmik. Megtölthetnek édességgel, hogy úgy érezheted magad, akár egy macska, mely különösen kövér verebet talált, és míg felfalta, egy karmolást vagy csípést sem szenvedett el. Vagy meg is akadhatnak benned, és roppant lassan keserű levesükbe főzhetik csontjaidat. Akkor a titok kapott el téged, nem pedig fordítva.

Kisvárosban nincsenek titkok, vagy ha mégis, akkor sem sokáig.

A titok olyan, mint az időzített bomba, csak arra vár, hol robbanhat fel.

- Mindig idegeneknek meséljük el a legféltettebb titkainkat.
- Szerinted miért van ez?
- Talán mert ők nem tudják felhasználni ellenünk, amit hallanak.

Vannak titkok, amelyeket jobb, ha megőriz az ember, igazságok, amelyektől csak az könnyebbül meg, aki kimondja.

A titok addig titok, amíg nagyon kevesen tudják.

A titkok láthatatlanok a fejekben. A titoknak természetéből fakadóan nincs szüksége felderítőkre.

A megfigyelés az megfigyelés. Soha nem fogom megérteni, miért gondolják egyesek úgy, hogy van különbség aközött, ha ezt a kormány vagy egy vállalat teszi.

Olyan időket élünk, amikor bizonyos dolgokat nem szabad elmesélni. Csak esetleg - hosszabb habozás után - töredelmesen bevallani.

A titok olyan, akár a terhesség: egy ideig még lehet takargatni, de aztán elkezd sivítozni.

Vannak dolgok, amik egyszerűen a magánügy kategóriába sorolhatók, és nem kell tudnia róla a fél országnak.