Hát, ha a világnak vége van, az se baj. Jön másik világ! Napra nap, évre év. Világra világ.

Ki téged belélegzett
rettenetes világ,
annak a lét, vagy nemlét
nyugalmat már nem ád.

Mégis nagy dolog a világvége, ha csak egyszer van a történelem folyamán.

A világnak nincs értelme, akkor a képeimnek miért legyen?

A világot, amelyben élünk, magunk teremtettük. Hölgyeim és uraim, most miénk a megtiszteltetés, hogy megegyük, amit főztünk.

Azért vagyunk itt a Földön, hogy egyedi különlegességeinkkel hozzájáruljunk a világ sorsához.

A világ leckekönyv, amelyben az összeadást gyakorolhatod. Ez nem valóság, de kifejezheted benne a valóságot is, ha úgy kívánod. Úgyszintén szabad ostobaságot írnod belé, vagy hazugságokat, de lapjait ki is szakíthatod.

Felszín az egész világ, megcsalja a szemet, az igazság az ismeretlen és a megismerhetetlen mélységekben bujkál.

Minden élőlény, a növényektől az állatokon át a bolygót benépesítő emberekig mind kapcsolatban állnak. Mind egyek vagyunk. És ugyan elmúlunk, a lelkünk, az energiánk, a lényegünk sosem halványul el. Végtelen lények vagyunk - mindenki az.

A világ közepe nem ott van, ahol az ember született, hanem annyi középpontja van a világnak, ahány lakója.

Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás.

A világ, sajnálatos módon, csak ritkán van összhangban vágyainkkal, és következetesen vonakodik attól, hogy ésszerűen viselkedjék.

Ha távoli bolygóról érkezve közelednék a Földhöz és fülelnék kicsit, milyen itt a világ, vagy legalábbis az, amit belőle a sok ezernyi rádió hangzavara mutat, először megriadnék, nem is akarok landolni, gondolnám, ezek itt mind gyakorló őrültek. Háború, tömegmészárlás, merénylet, éhínség, nyomor, környezetmérgezés, korrupció és nagyhatalmi hamiskártyázás hírei, ugyanakkor gyermekded szórakoztatás, csacsi fecsegések, értelem és érzelem teljes hiányáról tanúskodó cukrosrózsaszín tereferék. Furcsa népség. Aztán meggondolnám magam és mégiscsak besurrannék közéjük, mert kíváncsivá tennének, de valószínűleg egy kicsit félnék emberré válni.

Néhányan feltételezik, hogy az az energia, amelyet olyan erkölcsi világképre fordítanak, amely nem tükrözi vagy veri vissza azt, szétszóródhat, s végül teljesen eltűnik. Lehet, hogy ez hiányosság.

A világ egy elérhetetlen valóság, hiábavaló is lenne a megismerésével próbálkozni. Mert mit is ismerünk a világról? Semmit. Mivel az összes tudásunk nem más, mint a reflexív tudatnak a saját maga általi feltárása, az egész világot elküldhetjük a fenébe.