A világ az ember, aki nézi, az asszonya, akinek elmondja.

A természet fantáziája sokkal-sokkal nagyobb, mint az emberé. Vajon mennyivel bámulatosabb kép például az, hogy valami titokzatos vonzerő hatására valamennyien hozzátapadtunk (az emberiség fele ráadásul fejjel lefelé) egy pörgő golyóhoz, amely évmilliárdok óta a világűrben kering, mint az, hogy a feneketlen tengerben úszó teknőc hátán álló elefánt hordoz bennünket a hátán!

Könnyebb az élet, ha tudomásul vesszük, hogy nincs rend. Ha olyan világban élünk, amelyben egész tejutak csapnak össze, vagy robbannak fel, semmi jogunk felháborodni apró rendellenességeken: ha a nap a tejútnak olyan ködös részén úszik át, hogy százezer évig tart a jégkorszak, vagy ha egy őrült kárpitossegéd lemészároltat egypár millió embert.

A világ nem kívánságteljesítő gyár.

A világ olyan templommá vált, amelyben nem tudunk énekelni, tehát ordítunk.

Sorsszerűséget mindig lehet találni, ha az ember akar. Ha akar, az csak azért van, mert igen szeretné értelmét látni a dolgoknak. Beleszédül abba az űrbe, amikor semmi, de semmi értelme nincs az egésznek, vak, süket és értelmetlen a világ. Minden másképp néz ki, ha találunk neki értelmet.

Az ötletek irányítják a világot.

Ha valaki tudja, miként működik az univerzum, akkor bizonyos értelemben uralja az egész mindenséget.

Van valami szépség a világban, még ha keményebb hely is, mint valaha gondoltuk.

Nekünk, fiataloknak, nincs elég erőnk, hogy leromboljuk ezt a tetves világot, de megvan bennünk a bátorság, hogy köpjünk rá.

Nem a világot kell megváltani. Élni kell, és a világ megváltja majd magát.

A haladás az ember szemében egyre jobban összezsugorítja a földet: egy napon, amikor az autók percenként százmérföldes sebességgel fognak száguldozni, az ember mikroszkopikus méretűnek látja majd a világot, s úgy fogja magát érezni, mint egy veréb egy hatalmas árboc tetején, belebámul a végtelenbe.

Megtanultam, hogy nagy a világ, hogy egyetlen kis zugából nem lehet belátni az egészet; hogy mindenütt van jó és rossz; hogy másutt másfélék az emberek, de ez nem jelenti azt, mintha nekik nem lehetne igazuk.

Az univerzum szerkezete olyan, hogy nemcsak maga halhatatlan, hanem a részei is azok, élő, szent lények formájában. Az univerzumnak nincs kezdete és nincs vége, így az életnek és az üdvözülésnek sincs kezdete és vége.

Meglátta a Holdat a horizonton. Biztos volt benne, hogy Isten tette oda emlékeztetésül, hogy mennyire kicsi helyünk van a világban. Arra emlékeztet, hogy ami szép, az mulandó.