Az ember olyan lény, aki mindenben értelmet keres, de szerencsétlenségére egy értelem nélküli világba vetette a sors.

Még hiszek abban, ami nincs.
Még hiszek abban, ami jó.
Hogy betéved és elvarázsol
váratlan a nem-várható.

Egy tréfásnak szánt, de valójában morbid megjegyzés szerint azért nem tudtunk mindeddig kapcsolatba lépni a földönkívüliekkel, mert amikor valamely civilizáció eléri a mi mostani fejlettségi szintünket, akkor instabillá válik és elpusztítja önmagát. Én azonban optimista vagyok. Nem hiszem, hogy az emberi faj arra vetemedne, hogy beadja a kulcsot, éppen most, amikor a dolgok egyre izgalmasabbá válnak.

A világ egyszerűen nem fér el a racionalitás határai között, ám ettől sokan megrettennek, és komor álfelnőttként, megvető mosollyal, dühvel vagy tagadással reagálnak mindenre, amit nem tudnak megmagyarázni.

Kihűlt világ ez, senki földje!
S mint tetejébe hajitott
ócskavasak, holtan merednek
reményeink, a csillagok.

A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.

Nem tehetünk úgy, mintha a világ ott kezdődne és érne véget, ahol mi meghúzzuk a határt. Néha tudomásul kell vennünk, hogy a világ, talán nemszeretem módokon, átnyúlik az életünkbe, és olyankor vállalnunk kell a kihívást.

(Mi mindent tartogat számunkra minden pillanatban a világ)
(Mi mindent ragad el tőlünk a világ minden pillanatban)

Minden ég, ha elég forró a láng. A világ nem több olvasztótégelynél.

Már elég az is, ha ellenállsz. A világ olyan, amilyen; de áldásod ne adjad hozzá. Ez az ellenállás lehet termékeny és nemes. Mindenesetre szükséges ahhoz, hogy nyomod maradjon a világban.

A világ egy iskola, és az élet az egyetlen tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.

Az egész világ egy rejtvény, és semmi szükség arra, hogy kutassuk az értelmét.

Bármerre tekint is az ember, mindenütt sorompók állják útját! Ha világunkat csakugyan Isten teremtette s jónak teremtette, szeretném tudni, ki packázta azóta ennyire el!

A világot úgy szeretem venni, ahogy van. Az angyalokat nem tudom elképzelni ördögök nélkül, világosságot a sötétség nélkül, föld felettit a föld alatti nélkül. Csak az egészet.

Semmi okom a boldogtalanságra. Nem is vagyok az. Csak fáj a világ rendellenessége.