Minden ugyanannak a tónak a része, a lét tavának, az együtt-létezésnek a része.

A világgal való küzdelemben segíts a világnak.

Mi örömet nyújthat a világ, hacsak nem azt, hogy hozzá menekülhetsz?

Ez az egész látható világ csupán észrevehetetlen pont a természet dús keblén. Nincs gondolat, amely meg tudná közelíteni. Hiába csigázzuk az elképzeléseinket, tágítjuk ki őket az elképzelhető tereken túlra, csak atomokat szül képzeletünk a dolgok valósága helyett.

A világ nem változik magától, a változásnak ára van.

Annyi világegyetem létezik, ahány lapja egy irdatlan kötetnek lehet; és mi ennek a kötetnek csak egyetlen lapját foglaljuk el.

Számtalan módja van annak, ahogyan a Világegyetem tökéletesen kaotikus lehetne. Elképzelhetnénk törvények nélkül, vagy olyan törvények zűrös összevisszaságával, amelyek rendezetlen, megbízhatatlan viselkedésre késztetnék az anyagot. Avagy ellenkezőleg, a világegyetem lehetne szélsőségesen egyszerű is, egészen a jellegtelenségig - például hiányozna belőle az anyag vagy a mozgás. Elgondolhatnánk azután olyan Világegyetemet, amelynek körülményei pillanatról pillanatra bonyodalmasan vaktában változnának, vagy akár olyat, amelyben minden hirtelen megszűnne létezni. Nincs logikai akadálya ilyen rakoncátlan világegyetemek létezésének. A valódi Világegyetem azonban másmilyen. Magasrendűen rendezett. Pontosan meghatározott törvényekkel és határozott oksági összefüggésekkel rendelkezik. Egyfajta megbízhatóságot is felfedezhetünk ezeknek a törvényeknek a működésében.

Az ember és a Föld jelenlegi állapotán a szó már nem segít. Az intellektusnak a lélek felé, a léleknek az intellektus felé kell fordulnia.

Ha én nem tudom, hogy ez vagy amaz a tárgy hogyan került egy általam gondosan elzárt helyre, mért kellene nekem föltétlenül rege-szerkesztésbe bocsátkoznom. "Mivelhogy éppenséggel nem lehet kisütni, miként került ez a tárgy ide, mivelhogy ez az eset teljesen fölfoghatatlan, azért egészen bizonyos, hogy ez meg ez hozta ide." Ilyen okoskodás képtelenség. Pedig így járunk a világgal is. Miért nem mondjuk egyszerűen: nem tudom megmagyarázni létezésének okát. S ezzel vége.

A világ, mondom én, kagyló, amely könyörtelenül összezáródik.

Az, amit Földünk voltaképpeni arculatának tekintünk, a mezők és az erdők, a tavak és a tengerek, a kertek, szántók, pusztaságok és termékeny síkságok, mindez nem egyéb, mint tetszetős, ám vékony köpeny egy szilárd mag körül. Ha eltávolítanák ezt a vékony köpenyt, planétánk úgy festene, mint egy szürke-fehér golyó.

Senki sem abban a világban hal meg, amelyikbe született. Elég egy pislantás, és rá se lehet ismerni a környezetre.

Azt mondják, hogy a Föld gömbölyű. Ezt persze nem kell elhinned, ha nem akarod.

A csillagoknak mindegyike külön világ. Talán ott is élnek állatok és emberek, és a holtak lelkei beléjük költöznek aztán.

Nem hiszek semmilyen természetfölötti erőben. A világ mára már túlságosan is racionális lett az emberek számára.