Senki sem tudja igazán, hány élő lény van a földön, de kigondolhatjuk, és az a szám nagyon nagy. Nemcsak ahhoz nincs elég szavunk, hogy ezekről az életekről beszéljünk, de a számukról sem tudunk beszélni igazán. Ez talán segít, hogy elképzeld, hány dolog élt már a földön: a világon sok a tenger, és mind mellett van homokos part. Ha egyszer egy ilyenen jársz, vegyél fel a sok közül egy szem homokot, és nézd meg! Képzeld azt, hogy az egy kis világ a maga tengereivel és partjaival és homokszemeivel; éppen olyan, mint a Föld! Az élet fáján annyi ág van, ahány homokszem az összes kicsi parton az összes kicsi homokszemvilágban. A világunkról beszélni az összes szavunk kevés lenne.

Magam a tudósok azon csoportjához tartozom, akik ha nem is osztják a hagyományos vallás tanait, mindazáltal tagadják, hogy a Világegyetem a vak-véletlen céltalan terméke. Tudományos munkásságom során mindinkább arra a felismerésre jutottam, hogy a fizikai valóság olyan bámulatos találékonysággal épül fel, amelyet nem tudok puszta tényként elfogadni. Kell lennie, nekem úgy tetszik, valami mélyebb magyarázatnak.

Aki azt akarja, hogy a világ olyan maradjon, amilyen, az valójában nem is ezt akarja.

Ha mindennek oka kell legyen, akkor Istennek is oka kell legyen. Ha létezhet bármi, aminek nincs oka, az a valami éppúgy lehet a világ, mint Isten, az érvelés tehát nem lehet érvényes. Valójában ugyanolyan természetű, mint az a hindu nézet, mely szerint a világ egy elefánton áll, az elefánt pedig egy teknősbékán; s amikor megkérdezik a hindut: "És min áll a teknősbéka?", azt feleli: "Inkább váltsunk témát." Az Első Ok érve sem ér többet. Nincs rá ok, hogy a világ ne jöhetett volna létre ok nélkül; másfelől arra sincsen ok, hogy miért ne létezhetne öröktől fogva. Nincs rá ok, hogy feltételezzük, hogy a világnak egyáltalán volt kezdete. Az az elképzelés, hogy minden dolognak kezdete kell legyen, valójában képzelőerőnk szegénységéről tanúskodik.

Ez a világ elmekórház
hol a bolond bölcset formáz
a bölcset bolondnak nézik
eb ugat bankó beszél itt
törvénye ki-bírja-marja
s forog a Pénz imamalma.

A lelki sebeket két dolog gyógyíthatja - a fölismert igazság és az igazi szeretet. Beteg világ az, ahol soha semmi nem oldódik meg. Néha ezer év alatt sem. Ahol a hazugság nem lepleződik le, és a gyűlölet nem szűnik meg soha.

Azt kérdezed, mikor jön el a világ vége. Nem vetted észre, hogy régóta benne vagyunk már?

A civilizáció hajnala óta, az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit, célba lehet érni. Amig van élet, van remény.

Ha minden alkalommal idegösszeroppanást kapnék, amikor valami szörnyűség történik a világban, már rég tök zakkant lennék.

A föld nem azért vonszolja magát a nap körül, hogy az emberek élete csupa móka legyen és kacagás.

Az élet és a világmindenség mozgásra, változásra, különbségre, ellentétre és sokszínűségre épül.

A világ működik. Ráadásul még elemet sem kell benne cserélni.

Egy értelmes lény, aki minden adott pillanatban ismerné az összes, a Természetet elevenen tartó erőt és a benne lévő lények kölcsönös helyzetét, ha elég hatalmas értelemmel bírna, hogy adatait elemzésnek vesse alá, képes lenne egyetlen formulába sűríteni az univerzum legnagyobb testjeitől egészen a legkönnyebb atomokig mindennek a mozgását: egy ilyen értelmes lény számára semmi sem volna bizonytalan, és a jövő éppúgy, mint a múlt, jelen volna szemei előtt.

Végül az egész világegyetemet át fogja itatni az intelligenciánk. Ez a világegyetem sorsa.

A világ nem tökéletes, és amikor rá vagyunk utalva mások jóindulatára, akkor nem mindig vagyunk abban a helyzetben, hogy panaszkodhassunk.