Az emberek viselkedése gyakran három fázison megy át, miközben a jövő technológiájának hatásairól gondolkodnak: áhítattal és csodálattal képzelik el a régi problémák megoldására való képességét; aztán megijednek az új technológiák új, komoly veszélyeitől; végül pedig rájönnek, hogy az az egyetlen járható és felelősségteljes út, ha gondosan kijelölik a fejlődés olyan pályáját, amely megvalósítja a jótékony hatásokat és közben kordában tartja a veszélyeket.

A tökéletlenség minden komplex folyamat velejárója, és ebbe az emberi intelligencia is beletartozik.

Civilizációnk ismerettárháza nem pusztán önmagától marad fenn. Az elődeinktől ránk maradt kulturális és technológiai örökséget folyamatosan újra fel kell fedeznünk, értelmeznünk és formálnunk.  Ha senki sem törődik vele, az összes információ elszáll.

Isten egy ötbetűs szó - és egy rendkívüli erejű mém.

A technológia mindig is kétélű fegyver lesz. Óriási hatalom, amelyet az egész emberiség javára kell felhasználni.

Ha a világ, amelyben élünk, szimuláció valaki számítógépén, akkor nagyon tökéletes szimuláció - ami azt illeti, annyira részletes, hogy akár el is fogadhatjuk a valóságunknak. Akárhogy is, ez az egyetlen valóság, amelyhez hozzáférésünk van.

Olyan vagyok, akár a minta, amit a víz rajzol a folyóba, amikor átszalad a kövek között. A víz valódi molekulái minden ezredmásodpercben lecserélődnek, de a minta órákig, vagy akár évekig megmarad.

Nem értek egyet azzal, hogy a materiális világ "nem kínál lehetőséget önmagunk meghaladására". Az anyagi világ eredendően fejlődik, és mindegyik állapota meghaladja az előzőt.

Van valami alapvetően különleges az emberi lényekben. Mi voltunk az első faj a Földön, amelyben egyszerre jelent meg a kognitív funkció és a hatékony, a többivel szembefordítható végtagnyúlvány (a hüvelykujj), és ezért képesek voltunk létrehozni egy olyan technológiát, amely egyszer majd a saját horizontunkat is kitágítja. A Földön rajtunk kívül egyetlen faj sem volt képes erre.

A racionális félelem irracionális megoldásokhoz vezethet.

A paradigmaváltások technológiai robbanásának ciklusa – a vasút, a mesterséges intelligencia, az internet, a telekommunikáció, és most talán a nanotechnológia esetében is – tipikusan az irreális elvárások időszakával kezdődik, amelyek a fejlődést lehetővé tevő tényezők hiányos ismeretéből következnek. Bár az új paradigma felhasználása exponenciálisan növekszik, a korai szakaszban lassan fejlődik, míg el nem éri az exponenciális fejlődési görbe közepét. Míg a forradalmi változásokra vonatkozó várakozások helytállóak, azok időzítése tévedhet. Amikor a jóslatok nem válnak be gyorsan, elérkezik a kiábrándultság időszaka. Ám az exponenciális növekedés töretlenül folytatódik, és évekkel később kezdetét veszi egy érettebb és a valóságnak inkább megfelelő átalakulás.

Egyes természeti jelenségek, melyek bizonyos szinten komplexnek tűnnek, pusztán olyan egyszerű számítási mechanizmusok eredményei, melyek lényegében nem mások, mint működő sejtautomaták.

Nem kell minden problémát ma megoldanunk. Megjósolhatjuk erre alkalmas technológiák elérkezését öt, tíz, vagy húsz éven belül, és már ma beépíthetjük ezeket terveinkbe.

A tudás minden formája értékes: a zene, a művészet, a tudomány és a technológia éppúgy, mint a testünkbe és agyunkba ágyazódott tudás. Bármelyikük elvesztése tragikus következményekkel jár.

Az erős mesterséges intelligencia eljövetele az évszázad legfontosabb átalakulása lesz. Igazából fontosságában a biológia megjelenéséhez hasonlíthatnánk. Azt fogja jelenteni, hogy a biológia egy teremtménye végül megismerte saját intelligenciáját, és felfedezte, miként kerekedhet felül saját korlátain.