Van, aki nem akar pótolni, és van, aki mindent megtesz azért, hogy pótlékra leljen.

Az egyik megelégszik azzal, ami neki jut, a másik mindent pótolni akar.

Az egész csak tévedés. Az, hogy itt születtem, itt nőttem fel, hogy itt temetnek el. A nyelv, amit anyanyelvnek nevezek. Az irodalom, amit anyanyelven olvasok. Az, hogy "belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága". Az, hogy szeretem.

Az akaratára figyeljen. Arra mindig legyen gondja. Ne engedje megtörni. Ha valamiben különbözünk másoktól, hát ebben.

A parancs, az persze parancs, a feljebbvaló meg feljebbvaló. De te te vagy. Feljebbvalód bárki lehet, de te csak te lehetsz. Ha nincs akaratod, az nem te vagy. Ne engedd megtörni az akaratod. A parancsot végre kell hajtani. Félelemből, vagy mert bízol benne, az majdnem mindegy. De a félelem sem törheti meg az önbecsülésedet.

Ha kiszolgáltatottnak érzed magad, azzal lemondtál önmagadról. Azzal ki is szolgáltattad magad. Akkor már nem vagy szabad ember.

Van másféle élet is. Csak meg kell keresni, vagy visszatérni a régihez.

A háború után nem folytatódhat semmi sem úgy, ahogyan korábban volt.

A hallgatás akaratlagos cselekvés. Azt követeli, figyeljen arra, amit a másik mond.

A lelki események hatással vannak a testre. A lélek a testtel szemben egyszerűen azért szorul háttérbe, mert kevésbé szemmel látható oldala az emberi létnek.

Azért, mert nem lát tovább az orránál, még nem biztos, hogy az élet nem tapintható, a mindennapoktól eltérő dolgai nem is léteznek.

A hidegben az ember meggondolatlanabb. Gyorsabban jár a szája, mint a keze, a gondolatairól ne is beszéljünk. Azok végképpen összekuszálódnak. Mire kimond egy mondatot, már meg is bánja. Kapkod, hogy a mozgás egy kicsit felmelegítse.

A távolságtartást legyőzi a kíváncsiság.

Nem a világot kell megváltani. Élni kell, és a világ megváltja majd magát.

Nem a hagyományos házasság volt a célom. Te magad, az élet általad.